Vendégbejegyzés Tündérkóctól

Hozzávalók:

• 12 dkg barna nádcukor
• 15 dkg vaj
• 1 egész tojás
• 1 kezeletlen citrom reszelt héja és egy pici a levéből
• 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 1 tk. szódabikarbóna
• pici só

1 nagyobb tepsit kibélelünk sütőpapírral, s előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

A puha vajat kikeverjük a nádcukorral, majd belekeverjük a tojást, a citromhéjat és a levet.

A lé mennyiségére figyeljünk, nehogy túl sok legyen, és ezáltal, túl lágy legyen a tészta.

A lisztben elkeverjük szódabikarbónát és a csipet sót, majd elegyítjük a vajas masszával. Ezután

vizes kézzel gombócokat formálunk, lelapítjuk, széleiket megigazítjuk, és a tepsire tesszük.

Arra ügyeljünk, hogy terülnek, így körülbelül 5-6 cm-es távolságokat tartsuk a kekszek

között. 10-15 perc sütési idő elteltével nézzünk rájuk, ha halványan barnulni kezd a szélük,

vegyük ki őket, és várjunk pár percet arra, hogy hűljenek, mert forrón nagyon törik. Pár perc

elteltével, egy spatula segítségével emeljük le a kekszeket. Ropogós, mégis puha, lukacsos

szerkezetű, nagyon finom kekszeket kapunk. A citrom mellett/helyett bátran tehetünk más

ízesítőket a tésztába: narancsot, fahéjat, csokoládét, különféle őrölt magvakat, amihez csak

kedvünk van.

Szerintem a csokoládét, mint alapanyagot érdemes komolyan venni. Most nem jövök azzal, hogy mit adnak vagy nem adnak hozzá bizonyos termékekhez, igazi csokoládé-e a Mars szelet vagy nem, nosztalgikus élmény-e egy kocka Boci és bűn-e Sport szelet után vágyódni. Megjegyzem, ez utóbbi nem is olyan régen velem is megesett, azóta sem tudok elég hálás lenni a beszállítóimnak. Ha a helyén kezeljük a csokoládéból készült nassolni valókat és magát a csokoládét, mint egy igen értékes, különleges nyersanyagot és nem is félünk határozottan véleményt alkotni róluk, akkor nem járunk rossz úton. Én tiszteletben tartom még az amerikai Hershey’s márka kedvelőit is, attől a személyes meggyőződéstől függetlenül, hogy szerintem az nem felel meg a csoki alapvető elvárásainak sem. De, egyszerűbben fogalmazok, nekem nem izlik, nélkülem is elégendő ügyfelük van.

Azt már sokkal elkeserítőbbnek tartom, amikor egy sütemény, aminek az lenne a lényege, hogy kiadja a csokoládé igazi ízét, valami silány minőségű, növényi zsiradékkal összekevert barna masszából készül. Láttam én már olyan esetet, amikor a cukrászda konyhájában napraforgóolaj került az olvasztott csokoládéba, mert így könnyebb volt kezelni. Ez az ő részükről felelőség. Igazán nehéz elmagyarázni, hogy miért ne vegyük meg a legolcsóbb terméket otthoni sütéshez, ha összehasonlítási alapként a sarki cukrászda, vagy népszerű üzletlánc kritikán aluli minőségű terméke áll. Nem kell túl sok elméletet és gasztronómia hitoktatást tartani a csokoládéról, egyszerűen csak a minőséget kell elismerni és helyet adni a jóizlésnek.

A másik véglet a csokoládé apró cafatokra elemzése, ami olyan szofisztikált szintet jelent, amivel már magam sem tudok mit kezdeni. Olyan ez mint a bor, van egy adott kategória, amíg az ember jóizléssel és őszintén különbséget tud tenni finom, kellemesen élvezetes és egyértelműen elhibázott palackok között. Azon túl már művészet érezni a részleteket, legalábbis számomra.

Az én kitaposott középutam valahogy úgy hangzik: ismerd meg, kostóld meg, legyél nyitott, adj esélyt minden íznek és válaszd ki azt, amit őszintén szerettél.

Azért kezdtem el kísérletezni a bonbonokkal, mert kíváncsi voltam, milyen ízeket, kombinációkat lehet jól és kreatívan megvalósítani.

A fűszerek aromáját hővel és áztatással nyerem ki a friss vagy szárított drogokból. Felforralom a folyadékot, legtöbb esetben tejszínt és belerakom a fűszert,lefedem és hagyom kiázni, ideális esetben 2-3órán keresztül. Utánna leszűröm és csak a folyadékot használom fel a töltelék elkészítéséhez.

Earl Grey és pekándió

• 100g 70%-os csokoládé
• 2 teafilter
• 90ml tejszín
• 17g vaj
• A tejszínt leszűrjük és újraforraljuk. A csokoládét apró darabokra törjük és ráöntjük a tejszínt, ügyeljünk rá, hogy minden darabot elfedjen. Fél percig hagyjuk állni, majd egy szilikonos spatula segítségével alaposan elkeverjük a csokoládét és a tejszínt. Hozzáadjuk a felkockázott vajat és botmixerrel átturmixoljuk.

Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni és

Fehércsoki, kakukkfű:

• 100g fehércsokoládé
• 50g tejszín
• 10g vaj
• egy marék apróra vágott friss kakukkfű

A kakukkfüves tejszínt leszűrjük és újraforraljuk. A fehércsokit apró darabokra törjük és ráöntjük a tejszínt, ügyeljünk rá, hogy minden darabot elfedjen. Fél percig hagyjuk állni, majd egy szilikonos spatula segítségével alaposan elkeverjük a csokoládét és a tejszínt. Hozzáadjuk a felkockázott vajat és botmixerrel átturmixoljuk.

A bonbonformákat temperált csokival megtöltöm és kicsúrgatom a felesleget. Valahogy így.

A megdermett formákat megtöltöm a kihült töltelékkel. Hagyom megdermedni.

Így zárom le a bonbonok alját.

Vendégbejegyzés Tündérkóctól

Bevallom, évekig nem készítettem banánkenyeret; habár rendkívül egyszerű, gyors, és

laktató édesség. Néhány hónapja fedeztem fel magamnak ezt a süteményt, amikor is több

banán volt itthon a kelleténél. Alapszabály, hogy ételt nem dobunk ki, hanem megpróbáljuk

újrahasznosítani, így jött az ötlet, hogy végezze akkor az a pár darab banán valamilyen

édességben.

Nagyon szeretek kísérletezni a konyhában, s a hagyományos hozzávalókon kívül más

típusú élelmiszereket is próbálok felhasználni, s beépíteni a mindennapi étkezésünkbe. Az

egészséges életmód az elmúlt 1,5 évben igen hangsúlyos szerepet tölt be az életünkben, így

ha magunknak készítek süteményt, jobbára igyekszem teljes kiőrlésű lisztet, nádcukrot, mézet

felhasználni az eredeti fehér liszt, fehér cukor helyett.

Az interneten számos banánkenyér recept megtalálható; én viszont valami olyasfélét

szerettem volna, amiről úgy érzem, hogy tényleg „passzol hozzám”. Hosszas kutakodás

után találtam egy receptet, amit egy picit átalakítottam, s így megtaláltam a tökéletes, finom,

szaftos, s persze nem utolsó sorban, a banánkenyér kissé egészségesebb változatát.

Hozzávalók:

•  2 db közepes/nagyobb érett banán
•  1⁄2 bögre kókuszzsír (megolvasztva)
•  1 bögre fehérbor (jelen esetben most egri termelői bor, a Szépasszony völgyből )
•  2 bögre teljes kiőrlésű tönkölyliszt
•  1 bögre durvára tört/vágott dió, mandula, mogyoró
•  1 csomag sütőpor
•  1⁄2 citrom reszelt héja és leve
•  1⁄2 bögre méz
•  1⁄4 bögre nádcukor
•  1 csipet só
•  1 teáskanál fahéj
• A banánokat meghámoztam, s összetörtem őket egy villával. Erre ráöntöttem az olvasztott

kókuszzsírt, a fehérbort, a mézet, a cukrot, a citrom héját és levét; majd összekevertem.

(A cukor és méz arányán bátran lehet változtatni, ki mennyire szereti édesen.) A lisztet

elvegyítettem a sütőporral, a fahéjjal, a sóval, a magvakkal (amiket megpirítottam kicsit előtte

serpenyőben), s ezt a lisztes keveréket hozzákevertem a banános masszához. Kézi habverővel

dolgoztam, mely segítségével gyönyörű csomómentes tésztát kaptam.

Édesanyám régi, kissé már ütött-kopott, de még tökéletesen használható kuglóf formájában

sütöttem meg a tésztát, a hagyományos őzgerincforma helyett; ebbe öntöttem a banános

finomságot, s egy szilikon spatulával az utolsó cseppig kikanalaztam belőle.

A sütőt időközben előmelegítettem 185 fokra, s a tésztát betoltam kb. egy órára sülni. A

kuglóf formában tapasztalataim szerint tovább tart megsütni a tésztát, mert vastagabb;

éppen ezért érdemes kb. 45-50 perc sülési idő után tűpróbával ellenőrizni, hogy halad a

süteményünk. Ha nagyon barnulna a teteje, vegyük kicsit lentebb a hőmérsékletet, s akár egy

sütőpapírt is tehetünk a tetejére.

Amikor megsült, és hűlt egy kicsit, deszkára borítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.

A végeredmény egy szaftos, puha, rendkívül jó állagú sütemény lesz, mely kiváló tízóraira,

uzsonnára, vagy csak úgy, bármikorra.