Azon gondolkodtam, mi legyen a következő bejegyzésben a tagadhatatlanul egyre ritkábban szerkeszetett blogon. Gondoltam rá, hogy egyszerűen csak befejezem, nem írok többet. Meg is magyarázom, miért.

Sok energiámat emészti fel a régóta dédelgetett vágy beteljesítése, végre eladhassam és megélhessek abból, amit szeretek. A fizikai értelemben definiált leterhelés, mégha fel is készülünk rá, kimerítő: próbasütések, új alapanyagok végigpróbálása, vaksütések, adminisztáció, dokumentáció, hivatalos körök lefutása, mindezt többségében a szabadidőmben végzem, ami pont egybeesik az éjszakákkal. Ettől még a blog íródhatott volna, azonban mentálisan sokkal nehezebb öszpontosítani értelmes, vállalható posztokkal megjelenni egy ilyen időszakban. Pedig írni sokmindenről tudnék, receptekről talán pont nem, ez igaz. És a következő kihívással itt szembesültem. Nem látom, hogy kinek írok és ez egyre gyakrabban kezdett el zavaró légkört teremteni a blogírás közben, vagyis még az előtt, hogy nekifogtam volna. Ki kíváncsi arra, hogy én éppen sütiket készülök árulni, amikor valószínűleg a legtöbb olvasó számára nem is leszek fizikailag elérhető? Ezzel pedig értelmét veszti az egész történet.

Közben arra gondoltam, hogy pontosan az a történet, hogy végre van történet és nem csak a receptek kerülnek fel ide. Ez jól hangzik? Nem tudom.

Mindenesetre, hivatalosan is megszületett az angol blog és a szociális médiába is beköszöntem. Lényegében, mióta FridayBakery néven létezek és dokumentálható keretek között, tudásomat felhasználva sütiket dobok a piacra sokkal több időt fordítok szociális hálozatépítésre, mint kézzel fogható termék előállításra. Ismerem a fél utcát, köztük egy kalandos sorsú péket, aki a környek egyik legjobb kenyerét süti és árulja, nagyobb sikerrel mint gondolnánk. Hogy mást ne mondjak, kinőtte a konyhát és üzlethelyiség után kutat. Megismertem személyesen is az angol Culinaris csapatát, ez nem a reklám helye és remélem senki nem fog kődobálásba kezdeni, ha publikusan is mély szimpátiámat fejezem ki feléjük. Szuper vajakat próbálhattam ki nekik köszönhtően.

Megírtam tucatnyi levelet, szállítottam le sütiket, hogy népszerűsítsem a brandet. Nos, pontosan ezt a részt hagynám ki a leginkább az egészből. Persze, ezek után szemmel láthatólag még sehol sem tartok, de megírtam egy blogbejegyzést.

Ezt a posztot leginkább magam miatt írom meg, hogy el ne felejtsem, mennyire szuper ez a tészta. Máskülönben, legközelebb megint keresgélni fogok.

• 350g liszt
• 6 tojás
• 200g cukor
• 350g puha vaj
• 4 tk sütőpor
• 80g kakaópor
• 100ml forróvíz

A kakaóport feloldom a forró vízben és félreteszem.

2 kapcsos tortaformát kibélelek sütőpapírral.

A cukrot és a vajat habosra keverem, egyenként hozzáadom a tojásokat. Kézi habverővel habosra keverem.

A lisztet összekeverem a sütőporral. Ezt is a masszához keverem, még mindig habverővel (én a keverőspirálra váltottam ennél a lépésnél).

Lassan hozzácsorgatom a kakaót. Ha kell egy kevés tejjel tovább lazítom.

A masszát elosztom a két formában.

180°C-ra előmelegített sütőben (légkeverés nélkül) 25-30percig sütöm, amíg el nem válik a forma falától a tészta.

Az Adventi időszakkal az a problémám, hogy mire elkezdeném a tervezést, szervezést véget is ért és újra csalódottan veszem tudomásul, hogy december derekán járok és még semmivel sem vagyok közelebb a ráhongolódáshoz. Tavaly volt kifogásom, néhány hónapos gyerekkel úgysincs ideje az embernek semmire. Akkor még nem tudtam, hogy egy másfél éves mellett ez semmivel sem lesz könnyebb, legfeljebb másabb. Ellopott félórák eredménye ez a mézeskalács házi.

• 500g liszt
• 250g virágméz
• 50g porcukor
• 50 vaj
•  1 tojás
• 2 kk szódabikarbóna
• 1kk mézeskalács fűszerkeverék

A száraz hozzávalókat egy tálba szitáljuk.

A vajat és a mézet felolvasztjuk, a lisztes keverékhez öntjük és el kezdjük összedolgozni.

A tojást felverjük, majd hozzáadjuk a masszához és sima tésztát gyúrunk belőle. Felhasználás előtt min. 2 óra hosszat folpackba csomagolva a hűtőben pihentetjük.

Lisztezett munkalapon kb. 3-5 mm vastagságúra nyútjuk.

Kartonpapír sablonok alapján, vagy kiszúró formákkal kivágjuk a ház oldalait.

A sütőt 160°C-ra előmelegítjük.

A kivágott tésztákat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük 6-8perc alatt készresütjük.

Az összeállításhoz és díszítéshez porcukrot és kevés vizet használtam. A porcukrot szitáljuk át és adjunk hozzá néhány csepp vizet, keverjük el és ha nagyon sűrűnek tűnik, adjunk hozzá további néhány csepp folyadékot.

Az összeállításnál fontos a falak belső és külső megtámasztása is. Én ehhez poharakat használtam.

A tetőt csak akkor helyeztem a tetejére, amikor a fal stabilan álltak.

Tipp: szebben tudunk dolgozni, ha a díszítést meg az összeíllítás előtt elkészítjük és hagyjuk megszáradni.

Próbálok mentegetőzni, kifogásokat keresni, miért is lassult le a blog írása. Az időhiány csak az egyik tényező, azt hiszem nem vagyok elég motívált, hogy mindent bejegyezzek, képekkel dokumentáljak. Pedig a sütés nem állt le, volt két szülinap, cukormentes gyereksüti, komfortsütés, ízpróbálgatás csak a bejegyzések valahogyan kikoptak.

Itt van egy nagyon gyors recept, mert ígértem hogy felkerül és én sem szeretném, hogy elfelejtsem.

• 200g mandula (sütőben vagy serpenyőben megpirítva)
• 250g liszt
• 100g cukor
• 2 tojás
• fél evk vanília kivonat (én ezt használom, nagyon sokáig elég)
• 3 g sütőpor
• 1 citrom héja
• néhány evk tej

A sütőt előmelegítem 190 fokra.

Minden hozzávalót összekeverek, kivéve a mandulátés a tejet. Amikor kezd összeállni, hozzákeverem a mandulát. Kitartóan kell gyúrni, az elején kicsit száraznak tűnhet. Ha nem akar összeállni, adjunk hozzá egy kevés tejet. Mindig csak keveset egyszerre.

Készítsünk belőle hosszú rudat és sütőpapírral bélelt sütőlapon süssük kb. 20percig, amíg barnulni nem kezd. (Próbáljuk meg úgy
megformázni a rudat, hogy ne legyen benne törés, mert csúnyán berepedhet és szeletelés közben összetörnek a szeletek.)

Vegyük ki a sütőből, várjunk néhány percet és egy éles késsel kezdjül el felszeletelni.

Meglepő, de a mandula is könnyedén szeletelhető ebben az állapotban.

A szeleteket fektessük sütőpapírra és kb.10 percig süssük tovább.

Április végén elég furcsa, hogy egy igazi téli süteményt készít valaki. Ebbe a sütibe van narancs leve és héja, csoki, dió- téli hidegben, egy forró csoki vagy tea mellett tökéletes uzsonna, mi közben már az adventi várakozás lengi be a mindennapokat. Igen, ideális lenne, de nekem most jött egy gondolat, hogy milyen finom is lenne egy ilyen süti- így lett a télváróból télbúcsúztató sütemény.

Az eredeti recepten nem sokat változtattam, csak annyit, hogy a sima lisztet teljes kiőrlésűre cseréltem, a cukrot mézzel helyettesítettem, és került bele a csipetnyi vanília is.

Hozzávalók:

• 3 db tojás
• 100 g puha vaj
• 8 dkg méz
• 1 narancs reszelt héja és fél narancs leve
• 18 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 5 dkg durvára vágott dió
• 5 dkg durvára vágott étcsokoládé

A sütőt előmelegítjük 180 fokra és a gyümölcskenyér- forma aljába helyezünk egy sütőpapírt. A tojásokat kikeverjük a mézzel, majd a puha vajjal. A narancs héját lereszeljük, fél levét kifacsarjuk, és hozzákeverjük a masszához. Apránként beleszórjuk a lisztet és a sütőport, majd a legvégén jöhet a durvára vágott dió és az apróra vágott étcsoki. Homogén masszává keverjük, s a formába öntjük. Sütési idő kb. 30 perc, de figyeljünk rá, nehogy megégjen. Tűpróbával ellenőrizzük.

Ha kihűlt, kb. 10 dkg étcsokit megolvaszthatunk, és bevonhatjuk vele a tetejét. Én most ezt elhagytam; tökéletes volt így is.

Amikor felrakok egy új receptet, ami tartalmaz valami újdonságot, azon szoktam törni a fejemet, hogy hányan fogják elkészíteni. Egyáltalán, mivel tudnám meggyőzni a másik oldalon olvasgató idegent, avagy ismerőst, hogy ez egy jó recept, a legjobb, legalábbis a legjobbak egyike.  Nem azért, mert én találtam ki, én is mások recepjeiből dolgozom, néha átalakítom kicsit. Mindenkit arra bíztatok, hogy legyen bátor, kalandvágyó és próbáljon ki újdonságokat, ha nem innen, akkor valahonnan máshonnan, ezzel lehet boldoggá tenni a gasztrobloggereket.

Narancsos-kardamomos réteg

• 220 g cukor
• 125 ml víz
• 1 vanília
• 2 nagyobb méretű narancs, vékony szeletekre vágva
• 5 kardamom mag összetörve

Diós tészta

• 4 tojás
• 100g cukor
• 1 vanília
• 150 g liszt
• 1 tk sütőpor
• 150 g olvasztott vaj
• 120 g darált dió
• 2-3 kardamom mag összetörve

A narancsokat megmossuk, szárazra töröljük és vékony szeletekre vágjuk.

Egy serpenyőben felforraljuk a vizet a cukorral, vaníliával és a kardamommal. Amikor a cukor maradéktalanul feloldódott belehelyezzük a naracskarikákat. 10-15 percig, közepes hőmérsékleten főzzük. Hagyjuk kihűlni.

A sütőt előmelegítjük 160°C-ra és egy kapcsos tortaforma alját kibélelünk sütőpapírral.

A tésztához a lisztet és a sütőport összekeverjük egy tálban.

Egy másik edényben habosra verjük a tojásokat a cukorral és a fűszerekkel. Hozzáadjuk a lisztet és a diót, majd hozzáforgatjuk az olvasztott vajat.

A tortaforma aljában szépen elrendezzük a narancsszeleteket, majd a diós krémet óvatosan ráöntjük.

40-45 perc alatt elkészül. Ha félig kihűlt, kifordítjuk egy süteményes tányérra és a sütőpapirt óvatosan lehúzzuk róla.

Recept: Donna Hay, Season.