Aranygaluska feketén

Mindig azt hittem, hogy az aranygaluska dióval készül, mások viszont kezdetektől fogva mákkal ismerik. Ezek után nem is élem meg akkora újításként ezt a variációt. Mindenesetre méltán nevezik a kelttészták kiralynőjének, könnyed, laktató, gyönyörűen néz ki és ami a legfontosabb, egy őszinte desszert. Senkit ne riasszon el a kelttészta gondolata, összesen kétszer fél órát kell pihentetni és szerintem el sem lehet rontani.

Ez alkalommal kerek tortaformában készítettem el, amitől igazán ünnepi kűlsőt kapott. A korábban is használt recept alapján dolgoztam, ez alkalommal nem töltöttem meg a gombócokat és cukrozott darált mákkal szórtam meg.

DSC_4228

Advertisements

Hókifli

Nem akarok közhelyes lenni, de szerintem ennek a süteménynek karácsonyi hangulata van. Belesimul az ünnepi készülődés és vendégvárás ritmusába. Gyorsan elkészíthető, gyerekekkel is élvezetes elkészíteni – igen, még öt hónaposokkal is- és viszonylag kicsi az esély a hibázasra.

  • 500g liszt
  • 500g vaj
  • 40g tojás
  • 50g tejszín
  • 1evk vanília kivonat
  • 1vk rum
  • csipet só

hokifliA lisztet és a sót összekeverjük, elmórzsóljuk a vajjal, majd hozzáadjuk a többi alapanyagot is és jól formázható tésztává dolgozzuk össze.

Fél órára a hűtőbe tesszük.

170°-ra előmelegítjük a sűtőt.

Alaposan belisztezett munkalapra helyezzük a tésztát és hosszú rudakat formázunk belőle. Késsel kis darabokat csípünk le ezekből és apró kiflikké sodorjuk őket.

Sütőpapírral fedett sütőlemezen 10-12 percig sütjük a kifliket. Akkor jó, amikor a széle picit sárgulni kezd. Mivel nincs a tésztában cukor, nem kell, hogy barnulásig süssük. Ha már az egész színt váltott, az azt jelenti, hogy megégett.

A sütőből kivéve megszórjuk porcukorral. Amikor teljesen kihűlt porcukorba forgatjuk.

Almás pite linzertésztából

Vendégbejegyzés Tündérkóctól

Nagyon szeretek olyan hozzávalókból készíteni desszertet, melyekhez valamilyen személyes emlék fűz. Természetesen nem kell nagy dolgokra gondolni, csak olyan apróságokra, mint a magunk szedte alma, mely egy nagyon kedves baráti pár és egy kellemesen telt balatoni hétvége emlékét juttatja eszünkbe; egy kedves kolléganőtől kapott dió, vagy a nyári emlékeket felidéző saját készítésű sárgabaracklekvár. Szeretek szezonális alapanyagokból ételt készíteni; az ősz pedig olyan gazdagon ontja magából a finomabbnál finomabb hozzávalókat, hogy kérdés sem férhet hozzá, ezen a hétvégén almás pitét kellett sütnöm.

IMG_9474

Sokféle almás süteményt ettem már- az alma talán az egyik legismertebb gyümölcsünk. Almás pite, almás-rácsos, almás-habos, és még hosszan- hosszan lehetne sorolni. Úgy döntöttem, saját kamránk tartalmát felhasználva fogom megsütni az idei ősz első almás pitéjét. Így került bele méz, édes alma, házi sárgabaracklekvár, pirított durvára tört dió, és egy pici mézeskalács. A nyár folyamán halottam egy zalai kis faluban, hogy mennyire finom, ha a mézeskalácsot beletördeljük az almás pitébe, milyen különleges ízt ad neki. És ez így is van. Nem tudom az okát, de rajongok a linzertésztáért, így úgy döntöttem, hogy ez lesz az alapja a pitének. A klasszikus 3:2-es arányt követtem, mely a liszt:vaj arányát jelöli. Cukrot nem szerettem volna használni, így mézzel édesítettem, s a tojást, mint kötőanyagot is elhagytam, inkább 2 ek. tejfölt tettem bele.

Hozzávalók:

Tészta

  • 300 g liszt, mely jelenleg az én esetemben a következőképpen alakult: 200g tk. tönkölyliszt és 100g kukoricaliszt (szeretem a kukoricaliszt ízét, s gyönyörű sárgás árnyalatot kölcsönöz a tésztának)
  • csipet só
  • 200g vaj
  • 2 ek méz
  • 2 ek tejföl (vagy e helyett 1 tojás sárgája)
  • A hozzávalókból gyors mozdulatokkal tésztát gyúrtam és betettem pihenni a hűtőbe.

Töltelék:

  • 1 kg alma
  • 2 ek méz
  • fahéj ízlés szerint
  • házi sárgabaracklekvár
  • pirított, durvára tört dió
  • 4-5 db mézeskalács (előtte napokban sütöttem egy adagot)
  • 1 tojás sárgája a lekenéshez

Az almát megpucoltam, lereszeltem, és pici citromlevet tettem rá. A mézet egy serpenyőben felhevítettem, és rádobtam a kinyomkodott almát. Ha úgy látjuk, hogy túl száraz lenne az alma, érdemes egy picit ráönteni a levéből, hogy szaftosabb legyen. Meghintjük fahéjjal, és puhára pároljuk. Amíg az alma párolódott, megpirítottam a diót.

A tésztát 2 részre osztottam, egyik felével kibéleltem egy piteformát, úgy, hogy a szélein is legyen tészta. megkentem baracklekvárral, megszórtam a dióval, és a szétmorzsolt mézeskaláccsal, majd erre jött rá az alma, melyre következett a dió, a mézeskalács és végül a lekvár. A tetejére szívecskéket szaggattam, de lehet rácsozni is, kinek hogy tetszik.

Előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt megsül, 180 fokon, de érdemes ránézni. Mikor barnul a teteje/oldala, már jó. Hagyjuk kihűlni, mert melegen törik, utána szépen szeletelhető.

Ha megmaradt a tésztából, érdemes kiszaggatni, megsütni, s valamilyen finom lekvárral megkenni. Ez a mézeskalácsos ötlet nagyon tetszik, mert valóban egy plusz ízt ad a süteménynek, és az alma esetleges plusz nedvességét is felszívja, s így nem ázik el az alaptésztánk. Ha nincs otthon kalácsunk, akkor a fűszerezéssel érdemesebb bátrabban kísérletezni. A pite tésztája omlós lett, a töltelék ízletes, puha, szaftos. Az ősz ízeit sikerült megeleveníteni ebben a süteményben, ehhez nem fér kétség.

Krémes

DSC_3382 Minden magyar cukrászdában van krémes, ez egy biztos állítás. Arról hosszan lehetne vitatkozni, hogy milyen a minsőségük, állaguk, ízük, színük, formájuk. A személyes véleményem az, hogy a ruszwurm krémesnél nincs jobb. Drága és fel kell érte menni a Várba, ami igen sajnálatos. Mármint az, hogy ezt a legendásan jól elkészített süteményt, nagyon kevés helyen lehet megszerezni hasonlóan jó minőségben. Pedig, nem titok, hogyan készítik:

 “A klasszikus magyar krémes sütemény, amelyet egyszerűen csak “krémes”-nek hívnak, olyan főzött vaníliás tojáskrém, amelyet a főzés végén tojásfehérjéjével kevernek. A Ruszwurm krémest azonban nem tojásfehérjével, hanem felvert tejszínnel lazítják, természetesen hideg állapotban. A tojáskrém is töményebb, mint a klasszikus krémesé. Eredetileg a krémalaphoz tej literenkén 10 tojássárgáját, 35 dkg cukrot, 12 dkg réteslisztet, és 1 szál vanília rudat adtak. Kis különbséggel, de ma is így készítjük, azonban az összetevők tól-ig határokon belül vannak megadva. Ennek pszichólógiai okai vannak. 
       Megfigyeltük, hogy ha a cukrásznak azt mondjuk, hogy tejliterenként 8 db tojássárgáját mérjen ki, akkor néhány hét múlva 10 db tojássárgáját fog kimérni. Ha viszont 10 db tojássárgáját írunk elő, akkor szintén néhány hét múlva 8 db tojássárgáját használ. Ezért a cukrászda receptkönyvében úgy szerepel, hogy a tojássárgája tejliterenként 8-10 db-ig, a liszt 12-15 dkg között. Ha változik a tojássárgája, a lisztet is változtatni kell. 
       Mindazonáltal ez a termékünk a leghíresebb, mondhatnánk fogalommá vált, mégsem készíti más cukrászda, pedig sem a recept sem a technológia nem titkos.” http://www.ruszwurm.hu 

 DSC_3394

Találtam egy nagyon jó összefoglaló írást arról, hogy mennyi változata van krémesnek. Ne legyünk kritikusak és elutasítóak, ha külföldön találkozunk a magyar változattól eltérő darabbal. Nem mi fedeztük fel ezt az egyszerű  koncepciót, egyszerűen nekünk is van egy elképzelésünk róla, úgy ahogyan a franciáknak a tökéletesen roppanós, karamellizált lapokkal fedett mille-feulle-ről. Őszintén szólva én nagyon szeretem, hogy a magyarban több a krém, mint a tészta és a teteje egy nagyon picit át van nedvesedve. Persze, továbbra is ropogós, de lehelletnyit hozzáragad a főzött krémhez.

Az angolok cream slice néven ismernek egy hasonló édességet. Általában három réteg tésztával dolgoznak, a krém vaníliás custard vagy chantilly krém, ami alá gyümölcslekvárt kennek. Amikor megkérdeztem a londoni magyar cukrászdában, hogy miért ezt a változatot készítik az eredeti magyar helyett, azt a választ kaptam, hogy az angoloknak ez kell. Ezt erősíti meg az a recept is, amit az első Londonban cukrászdát alapító Floris család könyvében találtam: gyümölcslekvár, tejszín, vanília es cukor. Ami nem rossz, csak más.

Miután elkészítettem itthon a saját változatomat, rá kellett jönnöm, hogy ez nem is olyan félemetesen nehéz műfaj. Frissnek kell lennie, bele kell tenni ami belevaló, de vállalkozó szellemű kísérletezőknek bátran merem ajánlani.

Hozzávalók (6-8szelet):

  1. 250g levelestészta
  2. 100g tojássárgája
  3. 100g cukor
  4. 30g liszt
  5. 30g kukoricakeményítő
  6. 500g tej
  7. 1 vaníliabab
  8. 70g tojásfehérje

Először a lapokat sütjük meg. Nyújtsuk ki a tésztát 2mm vastagrúra. Egy sütőlapra helyezzünk egy sütőpapírt, arra csúsztassuk rá tésztát és villával alaposan szúrkáljuk meg.

Rakjunk a tetejére egy sütőpapírt és nehezékként helyezzünk rá egy másik sütőlapot, így nem fog felpúposodni. 170°C-ra előmelegített sütőben süssük aranybarnára 20-25perc alatt. Két lapot süssünk. Hagyjuk kihűlni.

Az egyik lapot rakjuk egy magasfalú sütőforma aljába.

krem

 

A sárgakrémnél leírt módon a fent megadott hozzávalókból, kivéve a tojásfehérjét és a tejszínt elkészítjük a főzöttkrémet.

A tojásfehérjét egy kevés cukorral együtt vízgőz felett habosra verjük. Amikor a krém langyosra hűlt, lassan hozzákeverjük a tojásfehérjét és azonnal öntsük rá a kihűlt tésztalapra.

A másik lapot vágjuk fel egyenlő nagyságú darabokra és helyezzük a krém tetejére.

Rakjuk hűtőbe néhány órára, majd ha teljesen kihűlt a sütemény egy éles késsel vágjuk fel.

 

Szilvalekváros aranygaluska rumos vaníliasodóval

Az aranygaluska azok közé az élesztős édességek közé tartozik, amiket szinte kizárólag otthon készítünk. Cukrászdában én még soha nem találkoztam vele, étteremben talán egyszer láttam az étlapon – az óvodai és iskola menzákkal most nem számolunk.  Véleményem szerint méltatlanul ritkán kerül az asztalunkra, pedig mind a klasszikus, mind az újragondolt változata igazán ízletes. Egyértelműen el tudok képzelni egy fiatalos talponállót, amiben a különboző töltött változatok közül választhatnánk, kedvünkre való sodóval a tetején. Rendben, nem olyan szofisztikált, mint egy mousse vagy macaron, de őszintén, a fánk , palacsinta és a rétes sem nevezhetők annak és mégis sokan rajonganak értük.

Ha a növényvilágból kéne hasonlatot hoznom, azt mondanám, hogy az aranygaluska a fokozottan védett és kihalófélben lévő példányok közül való. Mivel, sok eseten érthető okoból, egyre kevesebben állnak neki fél óránál hosszabb munkaigényű fogások elkészítésének, félő, hogy ez a házias étel teljesen kikopik a repertoárunkból. Nem akarok komolyabb hagyományőrző értekezésbe kezdeni, de ebben a kérdésben ézek némi társadalmi és kultúrális felelőséget.

Az összes munkaidő nem több, mint 30 perc. Kétszer 30 percig kell keleszteni és 35 percig sütni.

DSC_2419

Tészta:

  • 250g liszt
  • 10g cukor
  • 25g olvasztott vaj
  • 20g friss élesztő
  • 1 tojás
  • 115ml tej
  • 1 citrom reszelt héja

Szóráshoz:

  • 120g darált dió
  • 40g cukor
  • olvasztott vaj

Lekvár a töltéshez.

Egy adag vaníliasodó.

A tejet felmelegítjük, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt és kicsit felfuttatjuk.

A tészta összes többi hozzátevőjét egy tálba tesszük, a felfutott élesztővel együtt összegyúrjuk. (Robotgép dagasztóspiráljával 5perc.) Letakarva, 30 percig kelesztjük.

Közben a diót összekeverjük a cukorral és kivajazunk egy tepsit, tortaformát, kuglófformát, bármilyen sütőalkalmatosságot, amiben a galuskákat szeretnénk sütni.

Ha megkelt a tészta, kis adagokat szakítunk belőle, kicsit széthúzzuk a tésztát, lekvárt rakunk a közepébe és óvatosan gombócot formálunk belőle. Minden golyó felszínét megkenüjk olvasztott vajjal és darált dióba forgatjuk. Szorosan egymás mellé helyezzük őket a tepsiben.

Újra 30 percig kelesztjük.

Közben a sütőt előmelegítjük 170°C-ra, a kész aranygaluskákat 30-35perc alatt aranybarnára sütjük.

Vaníliasodóval tálaljuk.

DSC_2441

pentekcukraszda_post4

Zserbó

“Elmorzsolom a lisztet a vajjal, hogy pont jó állagú legyen.”Valahogy így kezdődhetne egy házi omlós tészta receptje nagymamáink tollából. Nem tűnik cukrászipari értelemben egyértelmű és pontos utasításnak. Ha a jól bevált családi receptek alapján készít az ember süteményt a szélesebb publikum számára, nehézségekbe fog ütközni, én mondom. Teszem azt, ez még azzal is párosul, hogy olyan közönség veszi magához a végeredményt, akinek nemhogy gyerekkori emlékei nem kötődnek hozzá, de még nem is látott ehhez foghatót, akkor vagyunk igazán bajban. 


Hogyan lehet adoptálni és érthetően továbbadni a gasztroörökséget egy másik kultúra neveltjének? Ez nagy kérdés. Első körben ápolgassuk amink van és ha úgy hozza a jósors és idegen szájak elé kerül a magyar sütemény, szeretessük meg velük, valahogyan…


A zserbó szeletet minden családban máshogyan készítik, nem is bajlódnék a saját receptem leírásával. Arányaiban nem különbözik az egyéb fórumokon fellelhetőktől. Persze, adok bele egy kis ezt meg azt, amit mások nem. A tésztába kerül élesztő és sütőpor is, ettől lesz morzsás, finoman omlós. A töltelék pedig attól egyedi, hogy egyszerű, kifogástalan diót és jó minőségű baracklekvárt kíván.
A hivatalos, a Gerbeaud cukrászda által is elfogadott leírásban szereplő tészta a következő arányok szerint készül : 200 g liszt, 100 g vaj, 20 g cukor, 1 db tojássárgája, 40ml tej, só, 8g friss élesztő, 1g sütőpor.


Sonkás pogácsa

Két ével ezelőtt azért fájt a fejünk Húsvétkor, mert nem volt sonkánk. Tavaly kirándultunk, eszünkbe sem jutott ez a kérdés. Egy héttel később főztük meg a fagyasztóból kivett adagunkat és kacsatojással fogyasztottuk.

Idén pedig eljátszottam azzal a gondolattal, hogy annyi sonkánk van, hogy még marad is belőle az ünnepek utánra és valahogyan hasznosítani kell a maradékot. A valóságban viszont arról van szó, hogy annyira kevés volt a mélyhűtőbe, hogy az önmagába semmire sem lett volna elég, így a krumplis pogácsa receptjét módosítva készítettem valami húsvétit.  Continue reading

Dobos torta

Tengernyi nagyon vonzó és egzotikus recept van, amit hosszú ideje szeretnék kipróbálni. Éppen ezért sokszor megfogadtam magamnak, hogy izgalmasabb vizekre evezek és egy rövid időre szakítok a hagyományos magyar süteményekkel. 
Hosszú lenne részletezni ennek a dobostortának a háttértörténetét, röviden pedig nem is éri meg összecsapni. Maradjunk annyiban, hogy gyakoroltam a doboslap készítést.

Csillogó csokoládés csacskaság


Talán nem mindenki lelkesedne ennyire ettől a találattól, de én úgy érzem, egy gyöngyszemre bukkantam. A Ruszwurm cukrászda honlapján elérhető egy autentikus, historikus értékekkel bíró magyar cukrásztankönyv. Elképesztően szórakoztató olvasmány, feltéve, hogy valakit érdekelnek ezek a cukros részletek. Rögtön az első oldalak egyikén elköveti a sütőcukrászati termékek meghatározását, idézem: Continue reading

Néró és a clementínek esete

Aki nem hisz a magyar teasüteményekben, az ne is vesztegesse az idejét erre a szösszenetre.

Igen, én szeretem a őket: a hókiflit, a daráltkekszet, a kakós gombokat, az islert és a linzert és a többit. Az egészen más kérdés, hogy nagyon ritkán fogyasztom és még annál is ritkábban készítem. Ennek számtalan oka van, egyik talán az, hogy az édességek kiválasztásakor mérlegelem a bevitt kalória mennyiségét és az élvezeti értéket. Az elemzésekbe bevonok jónéhány egyéb tényezőt is és a végére ezek fentakadnak a rostán. 
Aztán, ki tudja, miért, mégis elcsábulok, mint most is. 
30 perc alatt elkészülnek és szinte hibátlan pontossággal lehet cukrászdai élményt produkálni, ami egészen meggyőző érvnek számít. A forma (babapiskóta, súlyzó vagy 2p elektronpálya alakú) még sántít, gyakorlás kérdése.
Az egészségesen vigyorgó citrusok véletlen kerültek a képbe, szépek voltak, sok levéllel. 

Hozzávalók (15db)

100g vaj (puha)
90g porcukor
1 nagy tojás
180g liszt 
1 citrom reszelt héja
vaníliakivonat

A sütőt előmelegítjük 200°C-ra.
A lisztet mérjük ki és tegyük meleg helyre (előmelegített sütőbe néhány percre).
A vajat keverjük habosra a porcukorral, folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a tojást és a vaníliakivonatot és keverjük simára a tésztát. 
A citrom héját reszeljük bele a lisztbe és adjuk hozzá a vajas krémhez. Egészen sűrű tésztát kapunk.
Töltsük a tésztát nyomózsákba és formázzunk belőle babapiskóta alakú halmokat. Egészen nagy nyílás kell vágni a zsákra. 
Az előmelegített sütőben süssük 6 percig (nem szabad megbarnulnia).

Tegyük rácsra, hagyjuk kiúhűlni. Tegyünk a lapos oldalára lekvárt, illesszünk rá egy másik darabot és tegyük a hűtőbe egy órára.

Olvasszunk fel egy kevés csokoládét és vékony csíkokban díszítsük fel a nérókat. 

E80 torta

Ez a torta azok közé a legendás darabok közé tartozik, amelyeket bár soha nem kóstoltam, szívesen elkészítenék az eredeti recept alapján. Hosszú ideje keresem a hivatalos Auguszt receptet. de egészen mostanáig nem jártam sikerrel. Egy kellemetlen véletlennek köszönhetően Karacsony után megvásároltam a Magyar Konyha decemberi számát és Auguszt Olga rovatában végre rátaláltam: E80, azaz Elemér bácsi tortája.
 
Az elnevezés magyarázatért kiállt és a sütemény történetében ott is a válasz. 
Pontosan húsz évvel ezelőtt a híres Auguszt cukrászdinasztia harmadik generációjának képviselője, Auguszt Elemér 80. születésnapja alkalmából egy kávés-marcipános-csokoládés tortakülönlegességet kapott, a következő felirattal a tetején: “Isten éltessen, Elemér! 80”. Ebből igen sok betű kikopott az idők során és megmaradt a híres E80. 

A fentebb említett rovat egészen frissnek mondható, csupán fél éves múlt van mögötte. A család negyedik generációjához tartozó Auguszt Olga a több, mint 100 éves szakácskönyvüket alapul véve minden hónapban megjelenteti féltve őrzött receptjeik egyikét. Publikálta már a Kossuth-kifli, Indiáner és a Rigójancsi elkészítési módját  is. 

 
A család híresen nagyvonalú, ha a receptek közkincsé tételéről van szó. Azonban a torta készítése közben egyérteműen igaznak bizonyult Auguszt József azon kijelentése, miszerint, úgyanúgy, mint Ők, úgysem tudja senki elkészíteni, ahhoz a kéz is kellene.
 
A magazinban szereplő recept hozzávalóinak arányán nem változtattam, azonban a leírást kibővítettem és praktikus észrevételekkel egészítettem ki. Mivel a lírásban két tortának megfelelő mennyiség szerepelt a tésztaféléknél – és ezt nem jelezték sehol, összeállításkor derült ki – így a maradékból készítettem egy második darabot is. Erről készült az alabbi kép. Ebben sokkal kevesebb a krém, mint az első tortában. Sajnos nem tudtam képet készíteni róla, de úgy számuljunk vele, hogy legalább kétszer ennyi krémnek kell lennie a jól sikerült süteményben. A rétegek azonban nagyon jól látszódnak. Piskóta, párizsi krém, marcipán, párizsi krém, dobos lap, kávés krém.


 

Recept

2 különböző tortalapot, 1 kávés és egy csokoládés krémet kell elkészíteni, továbbá szükségünk lesz 120g marcipánra.

Előkészületek:
A tortalapoknak és párizsi krémnek ki kell hűlniük az összeállítás előtt, de a kávés tejszínhabot csak felhasználás előtt készítsük el. Máskülönben a zselatin egészen megköti a krémet és lehetetlen lesz formázni. Ezért a hozzávalókat az általam legcélszerűbbnek vélt elkészítési sorrendben írtam le.
 

Párizsi krém

 

(Ez egészen egyszerűen a tejszín és a csokoládé 1:2 arányú felfőzött keveréke.

  • 250g tejszín
  • 500g csokoládé
 
A tejszínt lassú tűzön elkezdjük melegíteni, majd a széttördelt csokoládét kis adagokban hozzáadjuk. Folyamatos keverés mellett megvárjuk, amíg teljesen egynemű nem lesz a krém. Figyeljünk, nehogy odaégjen!
Kihűtjük és felhasználás előtt robotgéppel kihabosítjuk.

Sand felvert

 
(Alapfokú megközelítésben ez egy piskóta, macerásan elkészítve. Valójában egy meleg, könnyű felvert tésztáról van szó. A tojást a cukorral felverjük 45°C-ig melegítve vízgőz felett. A tűzről levéve mindaddig folytattjuk a felverést, míg teljesen ki nem hűl a krém. Ez után jön bele a liszt és az olvasztott vaj.)
  • 100g tojássárgája
  • 50g tojás
  • 70g cukor
  • 70g liszt
  • 45g olvasztott vaj
 
Egy 25cm-es tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, oldalát kivajazzuk, kilisztezzük. A sütőt előmelegítjük 160°C-ra.
A tojások sárgáját és az egész tojásokat összekeverjük a cukorral és gőz felett addig verjük robotgéppel, amíg 45°C-ot eléri. Levesszük a tűzről és folyamatos habosítás közben kihűtjük a masszát. Az eredeti térfogat négyszeresét kell elérnie.
Hozzákeverjük a lisztet és az olvasztott vajat hozzácsúrgatjuk.
Azonnal beleöntjük a tortaformába és betesszük a sütőbe.
30 perc alatt aranybarnára sütjük.
 

Dobos lap

  • 50g tojásfehérje
  • 50g tojássárgája
  • 50g liszt
  • 50g cukor
  • 10g olvasztott vaj
 
Egy sütőlapot kibélelünk sütőpapírral, a sütőt 180°C-ra melegítjük.
A cukrot megfelezzük, egyik felével felverjük a tojássárgáját, másikkal a fehérjét. A felvert tojássárgába forgatjuk a fehérjét, hozzászitáljuk a lisztet és belecsúrgatjuk a vajat. 
A tortaformával megyező méretű kőrt formázunk belőle a sütőlapra. Előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük.
 

Kávés tejszínhab

  • 500g tejszínhab
  • 250ml erős kavé
  • 80g cukor
  • 1og zselatin
 
A zselatint 1dl hideg kávéba aztatjuk, majd elkezdjük melegíteni, hozzáadjuk a cukrot, alaposan elkeverjük a krémet és még langyosan levesszük a tűzről.
A kávé többi részét kikeverjük egy kis adag tejszínhabbal, ehhez adjuk a zselatinos krémet és az egészet a maradék tejszínhabhoz keverjük. Nem fog összeesni vagy összetörni a krém, nyugodtan dolgozzuk simára. 
Ne tegyük hűtőbe, azonnal használjuk fel, mert zselatin van benne.
 

Összeállítás:

 
A sand piskótát a tortaforma aljára helyezzük.
 
Megkenjük a csokoládés krém felével. Könnyebben kenhető és stabilabb szerkezetú krémet kapunk, ha összeállítás előtt, felvert formájában a hűtőben pihentetjük 15 percig. 
 
 
 
 
 
 
 
A marcipánt porcukorral meghintett felületen kinyújtjuk, majd a krém tetejére helyezzük.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A párizsi krém másik felét a marcipánra kenjük.
A dobostorta lapot a krém tetejére helyezzük, majd a kávés tejszínt a tortára halmozzuk és egyenletesen elosztjuk, úgy, hogy az oldalára is kerüljön belőle.








A krémet formáljuk hullámosra és szórjuk meg kakaóporral. Az oldalát díszithetjük szeletelt, pirított mandulával vagy csokoládéreszelékkel.

Eszterházy újra

Újra elővettem az Eszeterházy receptjét egy születésnap alkalmából és a hosszútávú tervek megalapozását szem előtt tartva. Egészen apró változtatásokat hajtottam végre, tettem 100g manduladarát és két evőkanál lisztet a tésztába, ezt természetesen a hat laphoz szükséges mennyiségre kell érteni. A krém szigorúan a korábban használt arányokkal és technikával készült. A cukormáz esetében viszont rájöttem, hogy 100g cukor is elegendő, természetesen kevesebb vízzel keverve. Az a legcélravezetőbb, ha egészen kis adagokban adjuk hozzá, elkeverjük és szükség esetén adunk még hozzá.

Szerintem az eredmény jobb lett, mint korábban. Mondom ezt vakon, csupán a külsőt megítélve, ugyanis ajándék darab lévén mi nem kóstoltuk meg. A visszajelzések bíztatóak.

Fonott kalács

Hozzávalók:

500g liszt
10g szárított élesztő
300ml meleg tej
1 evőkanál puha vaj
1 tojás
2 tk. só
1 evk. cukor

kenéshez:
1 felvert tojás
2 evk. puha vaj

  • 50ml tejet összekeverem a cukorral, élesztővel és egy evőkanál liszttel. Ezt a a kovászt fél óráig hagyom pihenni. Válasszunk hozzá megfelelően mély edényt, könnyen kifuthat egy lapos tálból.
  • A lisztet, tojást, sót, kovászt és a tej felét lazán összekverjük, majd a tejet tovább adaguljok. Ha összeállt a tészta, hozzáadjuk a vajat és hólyagosra dolgozzuk.
  • Készteresére kelesztem. (kb. 1óra)
  • Három részre osztom a tésztát, egyenként kinyújtomőket, megkenem puha vajjal és feltekerem őket. 
  • Majd egymás mellé helyezem a három tekercset, végüket szorosan összeillesztem és összefonom őket.
  • Letakarva 1óráig pihentetem az előkészített sütőlapon.
  • A sütőt előmelegítem 180°C-ra és megkenem a kalácsot tojással.
  • 30 perc alatt pirosra sütöm és rácsra helyezve hagyom kihűlni.