Vendégbejegyzés Tündérkóctól

Nagyon szeretek olyan hozzávalókból készíteni desszertet, melyekhez valamilyen személyes emlék fűz. Természetesen nem kell nagy dolgokra gondolni, csak olyan apróságokra, mint a magunk szedte alma, mely egy nagyon kedves baráti pár és egy kellemesen telt balatoni hétvége emlékét juttatja eszünkbe; egy kedves kolléganőtől kapott dió, vagy a nyári emlékeket felidéző saját készítésű sárgabaracklekvár. Szeretek szezonális alapanyagokból ételt készíteni; az ősz pedig olyan gazdagon ontja magából a finomabbnál finomabb hozzávalókat, hogy kérdés sem férhet hozzá, ezen a hétvégén almás pitét kellett sütnöm.

Sokféle almás süteményt ettem már- az alma talán az egyik legismertebb gyümölcsünk. Almás pite, almás-rácsos, almás-habos, és még hosszan- hosszan lehetne sorolni. Úgy döntöttem, saját kamránk tartalmát felhasználva fogom megsütni az idei ősz első almás pitéjét. Így került bele méz, édes alma, házi sárgabaracklekvár, pirított durvára tört dió, és egy pici mézeskalács. A nyár folyamán halottam egy zalai kis faluban, hogy mennyire finom, ha a mézeskalácsot beletördeljük az almás pitébe, milyen különleges ízt ad neki. És ez így is van. Nem tudom az okát, de rajongok a linzertésztáért, így úgy döntöttem, hogy ez lesz az alapja a pitének. A klasszikus 3:2-es arányt követtem, mely a liszt:vaj arányát jelöli. Cukrot nem szerettem volna használni, így mézzel édesítettem, s a tojást, mint kötőanyagot is elhagytam, inkább 2 ek. tejfölt tettem bele.

Hozzávalók:

Tészta

• 300 g liszt, mely jelenleg az én esetemben a következőképpen alakult: 200g tk. tönkölyliszt és 100g kukoricaliszt (szeretem a kukoricaliszt ízét, s gyönyörű sárgás árnyalatot kölcsönöz a tésztának)
• csipet só
• 200g vaj
• 2 ek méz
• 2 ek tejföl (vagy e helyett 1 tojás sárgája)
• A hozzávalókból gyors mozdulatokkal tésztát gyúrtam és betettem pihenni a hűtőbe.

Töltelék:

• 1 kg alma
• 2 ek méz
• fahéj ízlés szerint
• házi sárgabaracklekvár
• pirított, durvára tört dió
• 4-5 db mézeskalács (előtte napokban sütöttem egy adagot)
• 1 tojás sárgája a lekenéshez

Az almát megpucoltam, lereszeltem, és pici citromlevet tettem rá. A mézet egy serpenyőben felhevítettem, és rádobtam a kinyomkodott almát. Ha úgy látjuk, hogy túl száraz lenne az alma, érdemes egy picit ráönteni a levéből, hogy szaftosabb legyen. Meghintjük fahéjjal, és puhára pároljuk. Amíg az alma párolódott, megpirítottam a diót.

A tésztát 2 részre osztottam, egyik felével kibéleltem egy piteformát, úgy, hogy a szélein is legyen tészta. megkentem baracklekvárral, megszórtam a dióval, és a szétmorzsolt mézeskaláccsal, majd erre jött rá az alma, melyre következett a dió, a mézeskalács és végül a lekvár. A tetejére szívecskéket szaggattam, de lehet rácsozni is, kinek hogy tetszik.

Előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt megsül, 180 fokon, de érdemes ránézni. Mikor barnul a teteje/oldala, már jó. Hagyjuk kihűlni, mert melegen törik, utána szépen szeletelhető.

Ha megmaradt a tésztából, érdemes kiszaggatni, megsütni, s valamilyen finom lekvárral megkenni. Ez a mézeskalácsos ötlet nagyon tetszik, mert valóban egy plusz ízt ad a süteménynek, és az alma esetleges plusz nedvességét is felszívja, s így nem ázik el az alaptésztánk. Ha nincs otthon kalácsunk, akkor a fűszerezéssel érdemesebb bátrabban kísérletezni. A pite tésztája omlós lett, a töltelék ízletes, puha, szaftos. Az ősz ízeit sikerült megeleveníteni ebben a süteményben, ehhez nem fér kétség.