Recept nélkül

Azon gondolkodtam, mi legyen a következő bejegyzésben a tagadhatatlanul egyre ritkábban szerkeszetett blogon. Gondoltam rá, hogy egyszerűen csak befejezem, nem írok többet. Meg is magyarázom, miért.

Sok energiámat emészti fel a régóta dédelgetett vágy beteljesítése, végre eladhassam és megélhessek abból, amit szeretek. A fizikai értelemben definiált leterhelés, mégha fel is készülünk rá, kimerítő: próbasütések, új alapanyagok végigpróbálása, vaksütések, adminisztáció, dokumentáció, hivatalos körök lefutása, mindezt többségében a szabadidőmben végzem, ami pont egybeesik az éjszakákkal. Ettől még a blog íródhatott volna, azonban mentálisan sokkal nehezebb öszpontosítani értelmes, vállalható posztokkal megjelenni egy ilyen időszakban. Pedig írni sokmindenről tudnék, receptekről talán pont nem, ez igaz. És a következő kihívással itt szembesültem. Nem látom, hogy kinek írok és ez egyre gyakrabban kezdett el zavaró légkört teremteni a blogírás közben, vagyis még az előtt, hogy nekifogtam volna. Ki kíváncsi arra, hogy én éppen sütiket készülök árulni, amikor valószínűleg a legtöbb olvasó számára nem is leszek fizikailag elérhető? Ezzel pedig értelmét veszti az egész történet.

Közben arra gondoltam, hogy pontosan az a történet, hogy végre van történet és nem csak a receptek kerülnek fel ide. Ez jól hangzik? Nem tudom.

Mindenesetre, hivatalosan is megszületett az angol blog és a szociális médiába is beköszöntem. Lényegében, mióta FridayBakery néven létezek és dokumentálható keretek között, tudásomat felhasználva sütiket dobok a piacra sokkal több időt fordítok szociális hálozatépítésre, mint kézzel fogható termék előállításra. Ismerem a fél utcát, köztük egy kalandos sorsú péket, aki a környek egyik legjobb kenyerét süti és árulja, nagyobb sikerrel mint gondolnánk. Hogy mást ne mondjak, kinőtte a konyhát és üzlethelyiség után kutat. Megismertem személyesen is az angol Culinaris csapatát, ez nem a reklám helye és remélem senki nem fog kődobálásba kezdeni, ha publikusan is mély szimpátiámat fejezem ki feléjük. Szuper vajakat próbálhattam ki nekik köszönhtően.

Megírtam tucatnyi levelet, szállítottam le sütiket, hogy népszerűsítsem a brandet. Nos, pontosan ezt a részt hagynám ki a leginkább az egészből. Persze, ezek után szemmel láthatólag még sehol sem tartok, de megírtam egy blogbejegyzést.

 

 

Advertisements

A legjobb csokitorta tészta

Ezt a posztot leginkább magam miatt írom meg, hogy el ne felejtsem, mennyire szuper ez a tészta. Máskülönben, legközelebb megint keresgélni fogok.

IMAG0347 (1).jpg

  • 350g liszt
  • 6 tojás
  • 200g cukor
  • 350g puha vaj
  • 4 tk sütőpor
  • 80g kakaópor
  • 100ml forróvíz

A kakaóport feloldom a forró vízben és félreteszem.

2 kapcsos tortaformát kibélelek sütőpapírral.

A cukrot és a vajat habosra keverem, egyenként hozzáadom a tojásokat. Kézi habverővel habosra keverem.

A lisztet összekeverem a sütőporral. Ezt is a masszához keverem, még mindig habverővel (én a keverőspirálra váltottam ennél a lépésnél).

Lassan hozzácsorgatom a kakaót. Ha kell egy kevés tejjel tovább lazítom.

A masszát elosztom a két formában.

180°C-ra előmelegített sütőben (légkeverés nélkül) 25-30percig sütöm, amíg el nem válik a forma falától a tészta.

 

 

 

 

 

Mézeskalács

Az Adventi időszakkal az a problémám, hogy mire elkezdeném a tervezést, szervezést véget is ért és újra csalódottan veszem tudomásul, hogy december derekán járok és még semmivel sem vagyok közelebb a ráhongolódáshoz. Tavaly volt kifogásom, néhány hónapos gyerekkel úgysincs ideje az embernek semmire. Akkor még nem tudtam, hogy egy másfél éves mellett ez semmivel sem lesz könnyebb, legfeljebb másabb. Ellopott félórák eredménye ez a mézeskalács házi.

DSC_4967

DSC_4981

  • 500g liszt
  • 250g virágméz
  • 50g porcukor
  • 50 vaj
  •  1 tojás
  • 2 kk szódabikarbóna
  • 1kk mézeskalács fűszerkeverék

A száraz hozzávalókat egy tálba szitáljuk.

A vajat és a mézet felolvasztjuk, a lisztes keverékhez öntjük és el kezdjük összedolgozni.

A tojást felverjük, majd hozzáadjuk a masszához és sima tésztát gyúrunk belőle. Felhasználás előtt min. 2 óra hosszat folpackba csomagolva a hűtőben pihentetjük.

Lisztezett munkalapon kb. 3-5 mm vastagságúra nyútjuk.

Kartonpapír sablonok alapján, vagy kiszúró formákkal kivágjuk a ház oldalait.

A sütőt 160°C-ra előmelegítjük.

A kivágott tésztákat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük 6-8perc alatt készresütjük.

Az összeállításhoz és díszítéshez porcukrot és kevés vizet használtam. A porcukrot szitáljuk át és adjunk hozzá néhány csepp vizet, keverjük el és ha nagyon sűrűnek tűnik, adjunk hozzá további néhány csepp folyadékot.

Az összeállításnál fontos a falak belső és külső megtámasztása is. Én ehhez poharakat használtam.

A tetőt csak akkor helyeztem a tetejére, amikor a fal stabilan álltak.

Tipp: szebben tudunk dolgozni, ha a díszítést meg az összeíllítás előtt elkészítjük és hagyjuk megszáradni.

Alma-rózsa

Szerintem ez a süti nagyon finom és dekoratív is, de az csak másodlagos érdem. Ha valaki nem szereti a mandulát, készítheti darát dióval is. Pisztáciáról már nem is beszélve….
applealmond

  • levelstészta(320g-os csomagból 6db lesz)
  • 3 közepes alma
  • citromlé
  • fahájjas méz vagy goldenszirup
  • kevés olvasztott vaj (legjobb a tisztított vaj)
  • mandulakrém: 100g mandulapor, 100g vaj, 80g cukor, 80g tojás (kb. 1.5db), 25g liszt, 6g kukoricakeményítő

[{(cukor+vaj) + mandula} + tojás] + (liszt + keményítő)

A cukort a vajjal habosra keverjük, hozzáadjuk a mandulát, továbbkeverjük. Egészen fehér és habos krémet kell kapnunk.

Alacsony fordulatszám mellett, nagyon lassan hozzácsorgatjuk a tojást.

A végén hozzáadjuk a száraz hozzávalókat és lassan továbbkeverjük.

Az almákat megmossuk, félbe majd negyedbevágjuk, kimagozzuk és vékony szeleteket vágunk belőle. Közepes vastagásgú szeleteket vágjunk, ha túlságosan vákonyak lesznek, megég a szélük.

Locsoljuk meg citromlével és néhány perce dobjuk a szeleteket forrásban lévő vízbe. Erre azért van szükség, hogy a szeletek megpuhuljanak és könnyebb legyen a hajtogatás.

A maffinformákat kivajazzuk-kilisztezzük.

A tésztát kinyújtjuk és hat, 40x6cm-es csíkor vágunk ki belőle.

Megkenjük mandulakrémmel és az almaszeleteket a képen látható módon ráhelyezzük.

Majd a tészta felét a szeletekre hajtjuk és a végén elkezdjük feltekerni a rózsákat.DSC03589

Miután a formába helyeztük az összeset, olvasztott vajjal megkenjük a tetejüket.

200°C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt készresütjük.

Ha elkészültek a sütemények, még melegen megkenük a tetejüket fahéjjas mézzel vagy goldensziruppal.

Cantuccini

Próbálok mentegetőzni, kifogásokat keresni, miért is lassult le a blog írása. Az időhiány csak az egyik tényező, azt hiszem nem vagyok elég motívált, hogy mindent bejegyezzek, képekkel dokumentáljak. Pedig a sütés nem állt le, volt két szülinap, cukormentes gyereksüti, komfortsütés, ízpróbálgatás csak a bejegyzések valahogyan kikoptak.

Itt van egy nagyon gyors recept, mert ígértem hogy felkerül és én sem szeretném, hogy elfelejtsem.DSC03435_2

  • 200g mandula (sütőben vagy serpenyőben megpirítva)
  • 250g liszt
  • 100g cukor
  • 2 tojás
  • fél evk vanília kivonat (én ezt használom, nagyon sokáig elég)
  • 3 g sütőpor
  • 1 citrom héja
  • néhány evk tej

A sütőt előmelegítem 190 fokra.

Minden hozzávalót összekeverek, kivéve a mandulátés a tejet. Amikor kezd összeállni, hozzákeverem a mandulát. Kitartóan kell gyúrni, az elején kicsit száraznak tűnhet. Ha nem akar összeállni, adjunk hozzá egy kevés tejet. Mindig csak keveset egyszerre.

Készítsünk belőle hosszú rudat és sütőpapírral bélelt sütőlapon süssük kb. 20percig, amíg barnulni nem kezd. (Próbáljuk meg úgy
megformázni a rudat, hogy ne legyen benne törés, mert csúnyán berepedhet és szeletelés közben összetörnek a szeletek.)

Vegyük ki a sütőből, várjunk néhány percet és egy éles késsel kezdjül el felszeletelni.

Meglepő, de a mandula is könnyedén szeletelhető ebben az állapotban.

A szeleteket fektessük sütőpapírra és kb.10 percig süssük tovább.

Télbúcsúztató narancsos csokis gyümölcskenyér

Április végén elég furcsa, hogy egy igazi téli süteményt készít valaki. Ebbe a sütibe van narancs leve és héja, csoki, dió- téli hidegben, egy forró csoki vagy tea mellett tökéletes uzsonna, mi közben már az adventi várakozás lengi be a mindennapokat. Igen, ideális lenne, de nekem most jött egy gondolat, hogy milyen finom is lenne egy ilyen süti- így lett a télváróból télbúcsúztató sütemény.

IMG_2738

Az eredeti recepten nem sokat változtattam, csak annyit, hogy a sima lisztet teljes kiőrlésűre cseréltem, a cukrot mézzel helyettesítettem, és került bele a csipetnyi vanília is.

Hozzávalók:

  • 3 db tojás
  • 100 g puha vaj
  • 8 dkg méz
  • 1 narancs reszelt héja és fél narancs leve
  • 18 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 5 dkg durvára vágott dió
  • 5 dkg durvára vágott étcsokoládé

A sütőt előmelegítjük 180 fokra és a gyümölcskenyér- forma aljába helyezünk egy sütőpapírt. A tojásokat kikeverjük a mézzel, majd a puha vajjal. A narancs héját lereszeljük, fél levét kifacsarjuk, és hozzákeverjük a masszához. Apránként beleszórjuk a lisztet és a sütőport, majd a legvégén jöhet a durvára vágott dió és az apróra vágott étcsoki. Homogén masszává keverjük, s a formába öntjük. Sütési idő kb. 30 perc, de figyeljünk rá, nehogy megégjen. Tűpróbával ellenőrizzük.

Ha kihűlt, kb. 10 dkg étcsokit megolvaszthatunk, és bevonhatjuk vele a tetejét. Én most ezt elhagytam; tökéletes volt így is.

Narancsos-diós süti, fejjel lefelé…

Amikor felrakok egy új receptet, ami tartalmaz valami újdonságot, azon szoktam törni a fejemet, hogy hányan fogják elkészíteni. Egyáltalán, mivel tudnám meggyőzni a másik oldalon olvasgató idegent, avagy ismerőst, hogy ez egy jó recept, a legjobb, legalábbis a legjobbak egyike.  Nem azért, mert én találtam ki, én is mások recepjeiből dolgozom, néha átalakítom kicsit. Mindenkit arra bíztatok, hogy legyen bátor, kalandvágyó és próbáljon ki újdonságokat, ha nem innen, akkor valahonnan máshonnan, ezzel lehet boldoggá tenni a gasztrobloggereket.

DSC_4338 DSC_4327DSC_4340Narancsos-kardamomos réteg

  • 220 g cukor
  • 125 ml víz
  • 1 vanília
  • 2 nagyobb méretű narancs, vékony szeletekre vágva
  • 5 kardamom mag összetörve

Diós tészta

  • 4 tojás
  • 100g cukor
  • 1 vanília
  • 150 g liszt
  • 1 tk sütőpor
  • 150 g olvasztott vaj
  • 120 g darált dió
  • 2-3 kardamom mag összetörve

A narancsokat megmossuk, szárazra töröljük és vékony szeletekre vágjuk.

Egy serpenyőben felforraljuk a vizet a cukorral, vaníliával és a kardamommal. Amikor a cukor maradéktalanul feloldódott belehelyezzük a naracskarikákat. 10-15 percig, közepes hőmérsékleten főzzük. Hagyjuk kihűlni.

A sütőt előmelegítjük 160°C-ra és egy kapcsos tortaforma alját kibélelünk sütőpapírral.

A tésztához a lisztet és a sütőport összekeverjük egy tálban.

Egy másik edényben habosra verjük a tojásokat a cukorral és a fűszerekkel. Hozzáadjuk a lisztet és a diót, majd hozzáforgatjuk az olvasztott vajat.

A tortaforma aljában szépen elrendezzük a narancsszeleteket, majd a diós krémet óvatosan ráöntjük.

40-45 perc alatt elkészül. Ha félig kihűlt, kifordítjuk egy süteményes tányérra és a sütőpapirt óvatosan lehúzzuk róla.

DSC_4390

Recept: Donna Hay, Season.

Klasszikus linzerkarika

Vendégbejegyzés Tündérkóctól

Még az ünnepekre készítettem ezt a klasszikus süteményt, és bár sokan tipikusan karácsonyi édességnek gondolják, szerintem az év bármely szakaszában megállja a helyét, bármilyen alkalomra- vagy csak úgy. Nem kell hozzá sok minden, de érdemes minőségi alapanyagokból dolgozni. Sokszor látom a margarint, mint vajhelyettesítőt feltüntetve, pedig valójában ég és föld a különbség a kettő között. Olyan finom ízt ad neki a vaj, amihez nem lehet hasonlítani margarinnal készült süteményt. És nem csak az ízén, hanem az állagán is egyértelműen lehet érezni, hogy vajjal, vagy margarinnal készült. Persze, van, aki ilyen-olyan okokból nem fogyaszt/hat vajat, tejterméket; ebben az esetben a margarin is tökéletes megoldás a linzer elkészítéséhez. A másik fontos dolog szerintem a lekvár minősége. Pár éve magunk készítjük a lekvárokat nyáron, így ha sikerül olyan állagot elérni a lekvárnál, hogy nem túl kemény, de nem is nagyon folyós, akkor ezzel töltöm meg a linzereket. Egy dolgot leszögezhetünk- akármivel is készül, nagyon gyorsan el fog fogyni.

IMG_9753IMG_9747

Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 40 dkg vaj/margarin
  • 20 dkg porcukor
  • 1 zacskó sütőpor
  • csipet só
  • 1 rúd vanília kikapart magjai, vagy ízlés szerinti, 2-3 ek házi vanílisácukor
  • 2 tojássárgája
  • reszelt citromhéj ízlés szerint

A liszttel összekeverjük a porcukrot, a csipet sót, a sütőport, s belemorzsoljuk a vajat/margarint. Ezután beletesszük a tojássárgájákat, a vaníliát, és a reszelt citromhéjat, majd összegyúrjuk a tésztát. Min fél-1 órára hűtőbe tesszük. Ha ezzel megvagyunk,  3 – 4  mm vastagságúra nyújtjuk a tésztát, és tetszőleges alakú szaggatóval kiszaggatjuk.  Én most kör alakóra szaggattam, a felét teli körrel, a másik felébe pici lyukat is vágtam. Néhány darabot lekentem tojásfehérjével, és durvára vágott dióba hempergettem. Sütőpapíros tepsire helyezzük a kis falatokat, és 180 fokon pár perc alatt készre sütjük őket.

Ha kihűltek, jó minőségű lekvárral összetapasztunk 2 mintát, és lezárt dobozban legalább 1 éjszakán át pihentetjük- ez idő alatt nagyon jól magába szívja a tészta a lekvárban lévő nedvességet, és megpuhul. Tálalás előtt pici porcukorral hintjük meg.

Csokoládé mousse 2.

Mint azt korábban már írtam egy bejegyzesben, kipróbálunk néhány alap csokoládé mousse receptet itt a blogon. Remélem, kedvet csinálunk ehhez a végtelenül egyszerű desszerthez mindazoknak, akik még nem ismerik, vagy találkoztak már vele, de otthon még nem készítették el soha.

Ez a változat nem tartalmaz tojásfehérjet, a csokoládékrémet a felvert tejszínnel lazítjuk. A cukor el is hagyható, nélküle még teltebb lesz a desszert íze.

A végeredmeény egy kicsit tömörebb, szobahőmérsékleten könnyen kanalazható, nagyon szép szerkezetű csokikrém lett. Pohárdesszertnek is kiválló, de sütemények töltéséhez is remekül hasznaálható.  Azt javaslom, hogy tálalás elött 20-30 percig tartsuk szobahőmérsékleten.

Csokoládé mousse

  • 83g 70%-os csokoládé
  • 37ml tej
  • 37ml tejszín
  • 112ml tejszín
  • 1 tojássárgája
  • 7g cukor

A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk.

A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük. Hozzákeverjük a tejet és a 37ml tejszínt és folyamatos kevergetés mellett nem túl sűrű krémet főzünk belőle. 82°C-ra kell felmelegednie.

A még forró krémet hozzákeverjük az olvasztott csokoládéhoz és alaposan elkeverjük.

A tejszínből lágy habot verünk és a csokis keverékhez keverjük.

Kis tálakba kanalazzuk és 10-12 órán keresztül a hűtőben pihentetjük.

DSC01051

A legegyszerűbb keksz tészta

Nem mondanám, hogy maga a  süti gyorsan elkészíthető lenne. Elég macerás kiszaggatni, megtölteni, szépen meghajtogatni. De, jó hír, hogy fagyasztható, így előre nagyobb adaggal is elszöszölhetünk egy esős délutánon. Itt meg kell jegyeznem, hogy ebben az esetben más tollával ékeskedem, Anyukám készítette elő ezeket a darabokat, nekem csak ki kellett sütnöm őket. Az eredeti recept csak sót ad hozzá. Azt hiszem, ez az első olyan recept életemben, amihez önszántamból extra cukrot szoktam tenni.

DSC00812

A tölteléknek kemény lekvárt ajánlok, vagy túrót, ricottát finoman ízesítve. Lényeg, hogy sülés közben ne fólyon ki a sütikből.

  • 250g krémsajt
  • 500g liszt
  • 250g vaj
  • 1 tojás
  • (50g cukor, opcionális)

A lisztet és a cukrot elmorzsoljuk a vajjal, hozzádolgozzuk a krémsajtot, tojást és laza mozdulatokkal sima, de nem túldolgozott tésztát gyúrúnk belole.

Lisztezett munkalapon vékonyra nyújtjuk, szaggatjuk és töltjük.

A tetjüket megkenjük tojással.

180°C-ra elomelegített sütoben 10-15perc alatt kisütjük.

 

Citromos vajas keksztallér

Vendégbejegyzés Tündérkóctól

Nagyon szeretem a kekszeket, és nagyon szeretek kísérletezni is velük. A kekszek variációja végtelen; s ha minőségi alapanyagokból dolgozunk, minimális hozzávalókból nagyszerű ropogtatnivalókat, gasztroajándékokat lehet készíteni. Többségük sokáig eláll, így előre is el lehet készíteni; évek óta szerves részét képezi a karácsonyi ajándékaimnak a kézzel készített aprósütemény: igyekszem minél több ízt kipróbálni, amelyekből a válogatást kis áttetsző csomagolásban adom át szeretteimnek. Mivel már szeptember vége van, nagy karácsony – rajongó lévén már most gondolkodom azon, hogy mik legyenek azok a sütik, amiket szeretnék majd az ünnepre elkészíteni; legyen szó akár az ünnepi asztalról, akár ajándékozásról.

Lassan itt van a citrusfélék ideje, így úgy gondoltam, hogy egy citromos keksz receptet próbálok ki. Az interneten végtelen számú recept kering, így úgy döntöttem, megpróbálom összehozni a sajátomat.
sütike

Hozzávalók:

  • 12 dkg barna nádcukor
  • 15 dkg vaj
  • 1 egész tojás
  • 1 kezeletlen citrom reszelt héja és egy pici a levéből
  • 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 1 tk. szódabikarbóna
  • pici só

1 nagyobb tepsit kibélelünk sütőpapírral, s előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

A puha vajat kikeverjük a nádcukorral, majd belekeverjük a tojást, a citromhéjat és a levet.

A lé mennyiségére figyeljünk, nehogy túl sok legyen, és ezáltal, túl lágy legyen a tészta.

A lisztben elkeverjük szódabikarbónát és a csipet sót, majd elegyítjük a vajas masszával. Ezután

vizes kézzel gombócokat formálunk, lelapítjuk, széleiket megigazítjuk, és a tepsire tesszük.

Arra ügyeljünk, hogy terülnek, így körülbelül 5-6 cm-es távolságokat tartsuk a kekszek

között. 10-15 perc sütési idő elteltével nézzünk rájuk, ha halványan barnulni kezd a szélük,

vegyük ki őket, és várjunk pár percet arra, hogy hűljenek, mert forrón nagyon törik. Pár perc

elteltével, egy spatula segítségével emeljük le a kekszeket. Ropogós, mégis puha, lukacsos

szerkezetű, nagyon finom kekszeket kapunk. A citrom mellett/helyett bátran tehetünk más

ízesítőket a tésztába: narancsot, fahéjat, csokoládét, különféle őrölt magvakat, amihez csak

kedvünk van.

Bonbonok-Earl Grey és pekándió; Fehércsoki, kakukkfű

Szerintem a csokoládét, mint alapanyagot érdemes komolyan venni. Most nem jövök azzal, hogy mit adnak vagy nem adnak hozzá bizonyos termékekhez, igazi csokoládé-e a Mars szelet vagy nem, nosztalgikus élmény-e egy kocka Boci és bűn-e Sport szelet után vágyódni. Megjegyzem, ez utóbbi nem is olyan régen velem is megesett, azóta sem tudok elég hálás lenni a beszállítóimnak. Ha a helyén kezeljük a csokoládéból készült nassolni valókat és magát a csokoládét, mint egy igen értékes, különleges nyersanyagot és nem is félünk határozottan véleményt alkotni róluk, akkor nem járunk rossz úton. Én tiszteletben tartom még az amerikai Hershey’s márka kedvelőit is, attől a személyes meggyőződéstől függetlenül, hogy szerintem az nem felel meg a csoki alapvető elvárásainak sem. De, egyszerűbben fogalmazok, nekem nem izlik, nélkülem is elégendő ügyfelük van.

Azt már sokkal elkeserítőbbnek tartom, amikor egy sütemény, aminek az lenne a lényege, hogy kiadja a csokoládé igazi ízét, valami silány minőségű, növényi zsiradékkal összekevert barna masszából készül. Láttam én már olyan esetet, amikor a cukrászda konyhájában napraforgóolaj került az olvasztott csokoládéba, mert így könnyebb volt kezelni. Ez az ő részükről felelőség. Igazán nehéz elmagyarázni, hogy miért ne vegyük meg a legolcsóbb terméket otthoni sütéshez, ha összehasonlítási alapként a sarki cukrászda, vagy népszerű üzletlánc kritikán aluli minőségű terméke áll. Nem kell túl sok elméletet és gasztronómia hitoktatást tartani a csokoládéról, egyszerűen csak a minőséget kell elismerni és helyet adni a jóizlésnek.

A másik véglet a csokoládé apró cafatokra elemzése, ami olyan szofisztikált szintet jelent, amivel már magam sem tudok mit kezdeni. Olyan ez mint a bor, van egy adott kategória, amíg az ember jóizléssel és őszintén különbséget tud tenni finom, kellemesen élvezetes és egyértelműen elhibázott palackok között. Azon túl már művészet érezni a részleteket, legalábbis számomra.

Az én kitaposott középutam valahogy úgy hangzik: ismerd meg, kostóld meg, legyél nyitott, adj esélyt minden íznek és válaszd ki azt, amit őszintén szerettél.

Azért kezdtem el kísérletezni a bonbonokkal, mert kíváncsi voltam, milyen ízeket, kombinációkat lehet jól és kreatívan megvalósítani.

A fűszerek aromáját hővel és áztatással nyerem ki a friss vagy szárított drogokból. Felforralom a folyadékot, legtöbb esetben tejszínt és belerakom a fűszert,lefedem és hagyom kiázni, ideális esetben 2-3órán keresztül. Utánna leszűröm és csak a folyadékot használom fel a töltelék elkészítéséhez.

Earl Grey és pekándió

  • 100g 70%-os csokoládé
  • 2 teafilter
  • 90ml tejszín
  • 17g vaj
  • A tejszínt leszűrjük és újraforraljuk. A csokoládét apró darabokra törjük és ráöntjük a tejszínt, ügyeljünk rá, hogy minden darabot elfedjen. Fél percig hagyjuk állni, majd egy szilikonos spatula segítségével alaposan elkeverjük a csokoládét és a tejszínt. Hozzáadjuk a felkockázott vajat és botmixerrel átturmixoljuk.

Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni és

Fehércsoki, kakukkfű:

  • 100g fehércsokoládé
  • 50g tejszín
  • 10g vaj
  • egy marék apróra vágott friss kakukkfű

A kakukkfüves tejszínt leszűrjük és újraforraljuk. A fehércsokit apró darabokra törjük és ráöntjük a tejszínt, ügyeljünk rá, hogy minden darabot elfedjen. Fél percig hagyjuk állni, majd egy szilikonos spatula segítségével alaposan elkeverjük a csokoládét és a tejszínt. Hozzáadjuk a felkockázott vajat és botmixerrel átturmixoljuk.

DSC_3452 DSC_3446

 

A bonbonformákat temperált csokival megtöltöm és kicsúrgatom a felesleget. Valahogy így.

A megdermett formákat megtöltöm a kihült töltelékkel. Hagyom megdermedni.

Így zárom le a bonbonok alját.

Banánkenyér

Vendégbejegyzés Tündérkóctól

Bevallom, évekig nem készítettem banánkenyeret; habár rendkívül egyszerű, gyors, és

laktató édesség. Néhány hónapja fedeztem fel magamnak ezt a süteményt, amikor is több

banán volt itthon a kelleténél. Alapszabály, hogy ételt nem dobunk ki, hanem megpróbáljuk

újrahasznosítani, így jött az ötlet, hogy végezze akkor az a pár darab banán valamilyen

édességben.
IMG_8998 IMG_8995

Nagyon szeretek kísérletezni a konyhában, s a hagyományos hozzávalókon kívül más

típusú élelmiszereket is próbálok felhasználni, s beépíteni a mindennapi étkezésünkbe. Az

egészséges életmód az elmúlt 1,5 évben igen hangsúlyos szerepet tölt be az életünkben, így

ha magunknak készítek süteményt, jobbára igyekszem teljes kiőrlésű lisztet, nádcukrot, mézet

felhasználni az eredeti fehér liszt, fehér cukor helyett.

Az interneten számos banánkenyér recept megtalálható; én viszont valami olyasfélét

szerettem volna, amiről úgy érzem, hogy tényleg „passzol hozzám”. Hosszas kutakodás

után találtam egy receptet, amit egy picit átalakítottam, s így megtaláltam a tökéletes, finom,

szaftos, s persze nem utolsó sorban, a banánkenyér kissé egészségesebb változatát.

Hozzávalók:

  •  2 db közepes/nagyobb érett banán
  •  1⁄2 bögre kókuszzsír (megolvasztva)
  •  1 bögre fehérbor (jelen esetben most egri termelői bor, a Szépasszony völgyből )
  •  2 bögre teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  •  1 bögre durvára tört/vágott dió, mandula, mogyoró
  •  1 csomag sütőpor
  •  1⁄2 citrom reszelt héja és leve
  •  1⁄2 bögre méz
  •  1⁄4 bögre nádcukor
  •  1 csipet só
  •  1 teáskanál fahéj
  • A banánokat meghámoztam, s összetörtem őket egy villával. Erre ráöntöttem az olvasztott

kókuszzsírt, a fehérbort, a mézet, a cukrot, a citrom héját és levét; majd összekevertem.

(A cukor és méz arányán bátran lehet változtatni, ki mennyire szereti édesen.) A lisztet

elvegyítettem a sütőporral, a fahéjjal, a sóval, a magvakkal (amiket megpirítottam kicsit előtte

serpenyőben), s ezt a lisztes keveréket hozzákevertem a banános masszához. Kézi habverővel

dolgoztam, mely segítségével gyönyörű csomómentes tésztát kaptam.

Édesanyám régi, kissé már ütött-kopott, de még tökéletesen használható kuglóf formájában

sütöttem meg a tésztát, a hagyományos őzgerincforma helyett; ebbe öntöttem a banános

finomságot, s egy szilikon spatulával az utolsó cseppig kikanalaztam belőle.

A sütőt időközben előmelegítettem 185 fokra, s a tésztát betoltam kb. egy órára sülni. A

kuglóf formában tapasztalataim szerint tovább tart megsütni a tésztát, mert vastagabb;

éppen ezért érdemes kb. 45-50 perc sülési idő után tűpróbával ellenőrizni, hogy halad a

süteményünk. Ha nagyon barnulna a teteje, vegyük kicsit lentebb a hőmérsékletet, s akár egy

sütőpapírt is tehetünk a tetejére.

Amikor megsült, és hűlt egy kicsit, deszkára borítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.

A végeredmény egy szaftos, puha, rendkívül jó állagú sütemény lesz, mely kiváló tízóraira,

uzsonnára, vagy csak úgy, bármikorra.