Azon gondolkodtam, mi legyen a következő bejegyzésben a tagadhatatlanul egyre ritkábban szerkeszetett blogon. Gondoltam rá, hogy egyszerűen csak befejezem, nem írok többet. Meg is magyarázom, miért.
Sok energiámat emészti fel a régóta dédelgetett vágy beteljesítése, végre eladhassam és megélhessek abból, amit szeretek. A fizikai értelemben definiált leterhelés, mégha fel is készülünk rá, kimerítő: próbasütések, új alapanyagok végigpróbálása, vaksütések, adminisztáció, dokumentáció, hivatalos körök lefutása, mindezt többségében a szabadidőmben végzem, ami pont egybeesik az éjszakákkal. Ettől még a blog íródhatott volna, azonban mentálisan sokkal nehezebb öszpontosítani értelmes, vállalható posztokkal megjelenni egy ilyen időszakban. Pedig írni sokmindenről tudnék, receptekről talán pont nem, ez igaz. És a következő kihívással itt szembesültem. Nem látom, hogy kinek írok és ez egyre gyakrabban kezdett el zavaró légkört teremteni a blogírás közben, vagyis még az előtt, hogy nekifogtam volna. Ki kíváncsi arra, hogy én éppen sütiket készülök árulni, amikor valószínűleg a legtöbb olvasó számára nem is leszek fizikailag elérhető? Ezzel pedig értelmét veszti az egész történet.
Közben arra gondoltam, hogy pontosan az a történet, hogy végre van történet és nem csak a receptek kerülnek fel ide. Ez jól hangzik? Nem tudom.
Mindenesetre, hivatalosan is megszületett az angol blog és a szociális médiába is beköszöntem. Lényegében, mióta FridayBakery néven létezek és dokumentálható keretek között, tudásomat felhasználva sütiket dobok a piacra sokkal több időt fordítok szociális hálozatépítésre, mint kézzel fogható termék előállításra. Ismerem a fél utcát, köztük egy kalandos sorsú péket, aki a környek egyik legjobb kenyerét süti és árulja, nagyobb sikerrel mint gondolnánk. Hogy mást ne mondjak, kinőtte a konyhát és üzlethelyiség után kutat. Megismertem személyesen is az angol Culinaris csapatát, ez nem a reklám helye és remélem senki nem fog kődobálásba kezdeni, ha publikusan is mély szimpátiámat fejezem ki feléjük. Szuper vajakat próbálhattam ki nekik köszönhtően.
Megírtam tucatnyi levelet, szállítottam le sütiket, hogy népszerűsítsem a brandet. Nos, pontosan ezt a részt hagynám ki a leginkább az egészből. Persze, ezek után szemmel láthatólag még sehol sem tartok, de megírtam egy blogbejegyzést.
Péntek Cukrászda 
