Egy tészta, három édesség

Nyáron senkinek sincs kedve a konyhában főni, hosszú órákon keresztül kevergetni, várakozni. Gyors, könnyű recepteket szeretnénk. Most egy alaptésztával próbálkoztam, kicsit megváltoztattam az összetevőket és három különböző módon fejeztem be.

A hamis cannolik elkészítéséhez belisztezett cannoli formákat használtam. Tudom, ez nem az igazi olasz desszert, de semmi kedvem nem volt olajba kisütögetni az eredeti tésztát. Így nem lesz olyan omlós, belátom, cserébe fogyasztás előtt órákkal be lehet tölteni tésztába a krémet, nem áztatja el. A kis csövecskéket egy mesterember is könnyen elkészítheti, valószínűleg sokkal olcsóbb, mint a bolti változat. A hivatalos méret: 12cm hosszú és 2cm átmérőjű.

A ricotta, vagy olasz túró helyettesíthető tehéntúróval is. Ezért nyílván sokan elítélnek, de ennek a desszertnek nem az a lényege, hogy a boltban rohangáljunk hozzávalók után, sokkal inkább az, hogy kreatívan összerakjunk valami finomat. Szívem szerint én is túróval készítettem volna, de Angliában az sokkal nehezebben beszerezhető, mint a ricotta.

A krémet házi mogyoró-mandula krémmel (praline) ízesítettem. Ezt előre elkészíthetjük nagyobb mennyiségben és a hűtőben, egy jól záródó edényben hetekig eltarthatjuk. Nagyon tömény, így egy egészen kis mennyiség is elég belőle.

 

DSC_3841

Tészta:

  • 5g kakaópor
  • 60g + 175g liszt
  • 1 tojás
  • 125g vaj
  • 35g barnacukor
  • 15g darált mandula

A szobahőmérsékletű vajat habosra keverjük a cukorral, hozzákeverjük a tojást ,a mandulát és 60g lisztet. Alaposan eldolgozzuk a hozzávalókat.

Hozzáadjuk a maradék lisztet és kakaóport majd a kezünkkel jól nyújtható tésztává dolgozzuk.

Legfeljebb 30percre a hűtőbe pihentetjük.

Kinyújtjuk a tésztát és a kívánt formákat kiszaggatjuk.

160°C-ra előmelegített sütőben 15-20percig sütjük.

Praline-ricotta krém

 

Összeállítás

A ricottát összekeverjük a praline krémmel.

A tartok és a cannolik falát kikenjük egy kevés lekvárral.

A ricottás krémet nyomózsákba töltjük és a formákat megtöltjük a krémmel.

Gyümölcsökkel díszítjük.

Advertisements

Keksz, a legegyszerűbb

Bármikor, bármilyen formában elkészíthetők. Akinek gyorsan kell egy dekoratív vendégváró recept, meleg szívvel ajánlom. A díszítséhez használhatunk olvasztott csokoládét vagy jó minőségű marcipánt.

Kellemes Húsvéti pihenést!

DSC_3178

DSC_3184

Keksz kb. 20-25db (Breton Shortbread)

  • 2 tojás sárgája
  • 50g cukor
  • 80g vaj
  • 120g liszt
  • 4g sütőpor
  • 1g só
  • 1 citrom reszelt héja

Melegítsük elő a sütőt 170°C-ra, egy sütőlapra helyezzünk sütőpapírt.

A tojást és a cukorot fehéredésig keverjük, adjuk hozzá a puha vajat, majd a száraz hozzávalókat is dolgozzunk bele. Kicsit ragadós, de nyújtható tésztát kapunk.

Nyújtsuk ki a tésztát 5mm vastagra, vágjuk ki a kivánt mintákat és 15 perc alatt süssük meg. Éppen csak kezdjen barnulni a széle, de semmi esetre se süssük túl.

Díszítsük kedvünk szerint.

pentekcukraszda_post4

 

 

 

Madeleine és a rohanó idő

Marcel Proust után szabadon, most én is madeleine-el kalandozok az időben. A blog új fejlécet kapott Karácsonyra -amiért nagyon hálás vagyok– és az új érkezésével mindig jó visszagondolni a kezdetekre. Amikor még nem tudtam, hogyan kell francia módra almát pucolni és többet között fogalmam sem volt a tökéletes főzöttkrém titkáról (zavarba ejtő, de azóta kiderült, hogy a profik is adnak hozzá pudingport). Nem azok voltak a “szép idők”, csak mások voltak és a varázslatos időutazós aprósütik ezeket a napokat idézték fel bennem.

2013-08-05 09.53.43 Continue reading

Petit fours

Soha, senki ne mondja nekem, hogy a franiciák nemzeti képe némileg eltórzult és az anyaországhoz, veleszületett kultúrális értékekhez való kötődésük betegesen szoros lenne. Ez csak csalóka tükröződése a sztereotíp megközelítsének. Ők igenis elfogadók más nemzetek iránt, feltéve, hogy a szóban forgó oldal is megfelelően nyitott személyiséggel közelíti meg a kérdést. Vegyük Agatha Christitet, angol és ők mégis szeretik, zseniálisnak tartják. Megalkotta Hercule Poirot, az egyik legzseniálisabb francia elmét, aki a nemzet éleslátását hivatott szolgálni és hírdetni. Azt hiszem, ez is egyfajta nyitás a belgák felé, elfeledve minden viharos történelmi előzményt, örökbefogadják, magukénak érzik ezt a helyes kis figurát. Minden további nélkül működik ez, egyszerűen kicsit át kell formálni a kategóriákat és a hőn szeretett nyomozónkat innentől tekintsük franciának. Őszintén, én próbálkoztam két fronton is megdönteni ezt a nézetet, de álláspontjuk nem változott, hozzáteszem az enyém sem.  Ennyit a kultúr sokkról.

cardamomtart

Continue reading

Scone

A számtalan, erősen elfogultnak tetsző negatív kritika után, amivel az angol gasztronómiát illettem, most jőjjön egy őszinte, dicsőítő bejegyzés. Kezdjük az egészet a teázás kiforott kúlturájának ismertetésével. Be kell látni, az angolok szeretnek teázni és tudnak is. Semmi nem írja le szebben, mit érez az ember magakörül teaidőben, mint Capa híres kompozíciója. A bőrén érzi az ember a nagy igazságot: “While there is tea, there is hope.” – Sir Arthur Pinero


A délutáni teázás hagyománya a 19.században született meg Woburn kastélyban, ahol Anna grófné vacsora előtti éhségrohamát egy szerény kis uzsonnával folytotta el. Később arisztokrata barátait is meghívta majd Londonba visszatérve   tovább népszerűsítette ezt a csendes, nyugodt, idilli falatozgatást.

Az idő engedte kiforrni ezt a témát és az angol társadalmi osztályok szépen lassan átvették ezt a remek szokást és egyéni lehetőségeikhez, igényeikhez mérten létrehozták a délutáni teázás intézményét. Ennek nagyon felületes és ma is létező osztályozása a low tea és high tea kategóriák. 

Teát lényegében bármikor lehet inni. Munkahelyeken általában 10 óra körül jön el ennek az ideje. Tea mellé keksz is jár, néha süti. Ez lényegében egy informális szociális tevékenység, ami egészen sokat lendít a munkakedven. Ezt szokás low tea-nek nevezni.

Létezik a teafogyasztásnak egy sokkal kifinomúltabb formája is, amikor is a boldog békeidőket idéző hangulatban, elegánsan nekilátunk teázni. Vagyis, elfogyasztunk egy high tea-t. Azért high, mert ilyenkor szokás asztalhoz ülni és nem csak inni, hanem enni is valamit.  Lényegében ez az ebéd és a vacsora közötti időszakban beiktatott étkezést hivatott szolgálni. Fontos részét képezik a szendvicsek, piték, sütemények (tea cake, Victoria sponge, fruit cake, scone), itt a kekszek nem jutnak szerephez. A legjobb éttermek, szállodák borsos áron kínálják a tradícionális tea menüjüket, amit elfogyasztva egy morzsányit sem leszünk britebb identitásúak, de van, akinek szüksége van erre az élényre. 

Véleményem szerint a legjobb a tradínionális Devon vagy Cornish cream tea, ami nem más, mint clotted creammel és lekvárral megkent rusztikus, friss scone teával felszolgálva. A részletek iránt (legalábbis ami a tázást illeti) igencsak igényes angolok számára nem mindegy hogyan kerül a cream és a lekvár a süteményre. Devonban először cream, majd lekvár, míg Cornwallban ez pont fordítva történik. Ez a tálalás 2010 óta eredetvédelemmel rendelkezik, és az angolok igen büszkék rá. Természetesen házi készítésű scone-t illik választani, nem felvágni akarok, ez az igazság. Ha bárki kíváncsi a véleményemre, a legjobbat a grantchesteri almáskertben lehet kapni, mindenféle elfogúltság nélkül állítom.  

Az Oxford Dictinary szerint a scone a következő laza definíció szerint értemezhető:

Scone

a small unsweetened or lightly sweetened cake made from flour, fat, and milk and sometimes having added fruit.
Nemzetközi szemmel sok értelmezése van a scone-nak. Az angolok a képen látható süteményt értik e megnevezés alatt, semmi esetre sem ajánlatos összekeverni a pogácsával. Ez sütőporral és kissé édesítve,míg amaz élesztővel és sóval készül. A szigetlakók saját bevallása szerint nem könnyű tökéletesen elkészíteni. Magam is kipróbáltam már jónéhány receptet, változó eredményekkel. 
Személyes tapasztalataim is alátámasztották azt az állítást, hogy nem szabad túldolgozni  a tésztát, jót tesz neki, ha maradnak benne kisebb csomók. Ettől sokkal könnyedebb lesz és szépen meg is repedezik az oldala, ami fontos ismertetőjele a jó scone-nak. 
A legsikeresebb receptet Paul Hollywoodtól vettem át.

  • 8 nagy scone-hoz 

    500g 00-ás liszt
  • 80g puha vaj
  • 50g cukor
  • 2 tojás
  • 5 teáskanál sütőpor
  • 250ml tej
  • 1 tojás a kenéshez

  • Melegítsük elő a sütőt 220°C-ra és sütőpapírral és készítsünk elő egy sütőlapot.
  • A 450g lisztet, a cukrot és sütőport elmorzsoljuk a kisebb kockákra vágott vajjal. Nem kell teljesen eldolgozni. Adjuk hozzá a tojásokat, dolgozzuk bele a keverékbe. 
  • Következik a tej fele, fakanállal keverjük el, majd amikor felvette a tészta, adjuk hozzá a maradékot. Ragacsos masszát kapunk, amit a megmaradt 50g liszttel leszórt munkafelületre borítunk. Addig gyúrjuk, amíg jól nyújtható tésztát nem kapunk. 
  • Nyújtsuk ki kb. 2,5cm vatagságúra és szaggasunk belőle tetszőleges méretű scone-okat. 
  • Helyezzük a sütőlapra és kenjük meg a felvert tojással.
  • 15 perc alatt elkészül.
  • Eper vagy málnalekvárral, vajjal vagy clotted creammel tálaljuk. 

Pancake day, máshogyan

Vargabetűvel jutottam el az alábbi történet megírásához és felidézni sem tudom már a kanyarokat. Valahol ott kezdődött a történet, hogy volt itthon egy jóadag, említésre méltó mennyiségű tojássárgám és nekiláttam ötletelni, hogyan kéne elvernem. A jól bevált tart és egyéb tejszínes ételek nem jöhettek szóba, a bűnös opera szelet után jobbnak láttam valami kevésbé megterhelő után nézni. Persze, minek süt az ember, ha nem akar édességet a konyhában, ráadásul a tojássárgája önmagában is elég energiadús…Ne is feszegessük!

Continue reading

Néró és a clementínek esete

Aki nem hisz a magyar teasüteményekben, az ne is vesztegesse az idejét erre a szösszenetre.

Igen, én szeretem a őket: a hókiflit, a daráltkekszet, a kakós gombokat, az islert és a linzert és a többit. Az egészen más kérdés, hogy nagyon ritkán fogyasztom és még annál is ritkábban készítem. Ennek számtalan oka van, egyik talán az, hogy az édességek kiválasztásakor mérlegelem a bevitt kalória mennyiségét és az élvezeti értéket. Az elemzésekbe bevonok jónéhány egyéb tényezőt is és a végére ezek fentakadnak a rostán. 
Aztán, ki tudja, miért, mégis elcsábulok, mint most is. 
30 perc alatt elkészülnek és szinte hibátlan pontossággal lehet cukrászdai élményt produkálni, ami egészen meggyőző érvnek számít. A forma (babapiskóta, súlyzó vagy 2p elektronpálya alakú) még sántít, gyakorlás kérdése.
Az egészségesen vigyorgó citrusok véletlen kerültek a képbe, szépek voltak, sok levéllel. 

Hozzávalók (15db)

100g vaj (puha)
90g porcukor
1 nagy tojás
180g liszt 
1 citrom reszelt héja
vaníliakivonat

A sütőt előmelegítjük 200°C-ra.
A lisztet mérjük ki és tegyük meleg helyre (előmelegített sütőbe néhány percre).
A vajat keverjük habosra a porcukorral, folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a tojást és a vaníliakivonatot és keverjük simára a tésztát. 
A citrom héját reszeljük bele a lisztbe és adjuk hozzá a vajas krémhez. Egészen sűrű tésztát kapunk.
Töltsük a tésztát nyomózsákba és formázzunk belőle babapiskóta alakú halmokat. Egészen nagy nyílás kell vágni a zsákra. 
Az előmelegített sütőben süssük 6 percig (nem szabad megbarnulnia).

Tegyük rácsra, hagyjuk kiúhűlni. Tegyünk a lapos oldalára lekvárt, illesszünk rá egy másik darabot és tegyük a hűtőbe egy órára.

Olvasszunk fel egy kevés csokoládét és vékony csíkokban díszítsük fel a nérókat.