Szerintem a csokoládét, mint alapanyagot érdemes komolyan venni. Most nem jövök azzal, hogy mit adnak vagy nem adnak hozzá bizonyos termékekhez, igazi csokoládé-e a Mars szelet vagy nem, nosztalgikus élmény-e egy kocka Boci és bűn-e Sport szelet után vágyódni. Megjegyzem, ez utóbbi nem is olyan régen velem is megesett, azóta sem tudok elég hálás lenni a beszállítóimnak. Ha a helyén kezeljük a csokoládéból készült nassolni valókat és magát a csokoládét, mint egy igen értékes, különleges nyersanyagot és nem is félünk határozottan véleményt alkotni róluk, akkor nem járunk rossz úton. Én tiszteletben tartom még az amerikai Hershey’s márka kedvelőit is, attől a személyes meggyőződéstől függetlenül, hogy szerintem az nem felel meg a csoki alapvető elvárásainak sem. De, egyszerűbben fogalmazok, nekem nem izlik, nélkülem is elégendő ügyfelük van.

Azt már sokkal elkeserítőbbnek tartom, amikor egy sütemény, aminek az lenne a lényege, hogy kiadja a csokoládé igazi ízét, valami silány minőségű, növényi zsiradékkal összekevert barna masszából készül. Láttam én már olyan esetet, amikor a cukrászda konyhájában napraforgóolaj került az olvasztott csokoládéba, mert így könnyebb volt kezelni. Ez az ő részükről felelőség. Igazán nehéz elmagyarázni, hogy miért ne vegyük meg a legolcsóbb terméket otthoni sütéshez, ha összehasonlítási alapként a sarki cukrászda, vagy népszerű üzletlánc kritikán aluli minőségű terméke áll. Nem kell túl sok elméletet és gasztronómia hitoktatást tartani a csokoládéról, egyszerűen csak a minőséget kell elismerni és helyet adni a jóizlésnek.

A másik véglet a csokoládé apró cafatokra elemzése, ami olyan szofisztikált szintet jelent, amivel már magam sem tudok mit kezdeni. Olyan ez mint a bor, van egy adott kategória, amíg az ember jóizléssel és őszintén különbséget tud tenni finom, kellemesen élvezetes és egyértelműen elhibázott palackok között. Azon túl már művészet érezni a részleteket, legalábbis számomra.

Az én kitaposott középutam valahogy úgy hangzik: ismerd meg, kostóld meg, legyél nyitott, adj esélyt minden íznek és válaszd ki azt, amit őszintén szerettél.

Azért kezdtem el kísérletezni a bonbonokkal, mert kíváncsi voltam, milyen ízeket, kombinációkat lehet jól és kreatívan megvalósítani.

A fűszerek aromáját hővel és áztatással nyerem ki a friss vagy szárított drogokból. Felforralom a folyadékot, legtöbb esetben tejszínt és belerakom a fűszert,lefedem és hagyom kiázni, ideális esetben 2-3órán keresztül. Utánna leszűröm és csak a folyadékot használom fel a töltelék elkészítéséhez.

Earl Grey és pekándió

• 100g 70%-os csokoládé
• 2 teafilter
• 90ml tejszín
• 17g vaj
• A tejszínt leszűrjük és újraforraljuk. A csokoládét apró darabokra törjük és ráöntjük a tejszínt, ügyeljünk rá, hogy minden darabot elfedjen. Fél percig hagyjuk állni, majd egy szilikonos spatula segítségével alaposan elkeverjük a csokoládét és a tejszínt. Hozzáadjuk a felkockázott vajat és botmixerrel átturmixoljuk.

Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni és

Fehércsoki, kakukkfű:

• 100g fehércsokoládé
• 50g tejszín
• 10g vaj
• egy marék apróra vágott friss kakukkfű

A kakukkfüves tejszínt leszűrjük és újraforraljuk. A fehércsokit apró darabokra törjük és ráöntjük a tejszínt, ügyeljünk rá, hogy minden darabot elfedjen. Fél percig hagyjuk állni, majd egy szilikonos spatula segítségével alaposan elkeverjük a csokoládét és a tejszínt. Hozzáadjuk a felkockázott vajat és botmixerrel átturmixoljuk.

A bonbonformákat temperált csokival megtöltöm és kicsúrgatom a felesleget. Valahogy így.

A megdermett formákat megtöltöm a kihült töltelékkel. Hagyom megdermedni.

Így zárom le a bonbonok alját.