Vendégbejegyzés Tündérkóctól

Bevallom, évekig nem készítettem banánkenyeret; habár rendkívül egyszerű, gyors, és

laktató édesség. Néhány hónapja fedeztem fel magamnak ezt a süteményt, amikor is több

banán volt itthon a kelleténél. Alapszabály, hogy ételt nem dobunk ki, hanem megpróbáljuk

újrahasznosítani, így jött az ötlet, hogy végezze akkor az a pár darab banán valamilyen

édességben.

Nagyon szeretek kísérletezni a konyhában, s a hagyományos hozzávalókon kívül más

típusú élelmiszereket is próbálok felhasználni, s beépíteni a mindennapi étkezésünkbe. Az

egészséges életmód az elmúlt 1,5 évben igen hangsúlyos szerepet tölt be az életünkben, így

ha magunknak készítek süteményt, jobbára igyekszem teljes kiőrlésű lisztet, nádcukrot, mézet

felhasználni az eredeti fehér liszt, fehér cukor helyett.

Az interneten számos banánkenyér recept megtalálható; én viszont valami olyasfélét

szerettem volna, amiről úgy érzem, hogy tényleg „passzol hozzám”. Hosszas kutakodás

után találtam egy receptet, amit egy picit átalakítottam, s így megtaláltam a tökéletes, finom,

szaftos, s persze nem utolsó sorban, a banánkenyér kissé egészségesebb változatát.

Hozzávalók:

•  2 db közepes/nagyobb érett banán
•  1⁄2 bögre kókuszzsír (megolvasztva)
•  1 bögre fehérbor (jelen esetben most egri termelői bor, a Szépasszony völgyből )
•  2 bögre teljes kiőrlésű tönkölyliszt
•  1 bögre durvára tört/vágott dió, mandula, mogyoró
•  1 csomag sütőpor
•  1⁄2 citrom reszelt héja és leve
•  1⁄2 bögre méz
•  1⁄4 bögre nádcukor
•  1 csipet só
•  1 teáskanál fahéj
• A banánokat meghámoztam, s összetörtem őket egy villával. Erre ráöntöttem az olvasztott

kókuszzsírt, a fehérbort, a mézet, a cukrot, a citrom héját és levét; majd összekevertem.

(A cukor és méz arányán bátran lehet változtatni, ki mennyire szereti édesen.) A lisztet

elvegyítettem a sütőporral, a fahéjjal, a sóval, a magvakkal (amiket megpirítottam kicsit előtte

serpenyőben), s ezt a lisztes keveréket hozzákevertem a banános masszához. Kézi habverővel

dolgoztam, mely segítségével gyönyörű csomómentes tésztát kaptam.

Édesanyám régi, kissé már ütött-kopott, de még tökéletesen használható kuglóf formájában

sütöttem meg a tésztát, a hagyományos őzgerincforma helyett; ebbe öntöttem a banános

finomságot, s egy szilikon spatulával az utolsó cseppig kikanalaztam belőle.

A sütőt időközben előmelegítettem 185 fokra, s a tésztát betoltam kb. egy órára sülni. A

kuglóf formában tapasztalataim szerint tovább tart megsütni a tésztát, mert vastagabb;

éppen ezért érdemes kb. 45-50 perc sülési idő után tűpróbával ellenőrizni, hogy halad a

süteményünk. Ha nagyon barnulna a teteje, vegyük kicsit lentebb a hőmérsékletet, s akár egy

sütőpapírt is tehetünk a tetejére.

Amikor megsült, és hűlt egy kicsit, deszkára borítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.

A végeredmény egy szaftos, puha, rendkívül jó állagú sütemény lesz, mely kiváló tízóraira,

uzsonnára, vagy csak úgy, bármikorra.