“Elmorzsolom a lisztet a vajjal, hogy pont jó állagú legyen.”Valahogy így kezdődhetne egy házi omlós tészta receptje nagymamáink tollából. Nem tűnik cukrászipari értelemben egyértelmű és pontos utasításnak. Ha a jól bevált családi receptek alapján készít az ember süteményt a szélesebb publikum számára, nehézségekbe fog ütközni, én mondom. Teszem azt, ez még azzal is párosul, hogy olyan közönség veszi magához a végeredményt, akinek nemhogy gyerekkori emlékei nem kötődnek hozzá, de még nem is látott ehhez foghatót, akkor vagyunk igazán bajban.
Hogyan lehet adoptálni és érthetően továbbadni a gasztroörökséget egy másik kultúra neveltjének? Ez nagy kérdés. Első körben ápolgassuk amink van és ha úgy hozza a jósors és idegen szájak elé kerül a magyar sütemény, szeretessük meg velük, valahogyan…
A zserbó szeletet minden családban máshogyan készítik, nem is bajlódnék a saját receptem leírásával. Arányaiban nem különbözik az egyéb fórumokon fellelhetőktől. Persze, adok bele egy kis ezt meg azt, amit mások nem. A tésztába kerül élesztő és sütőpor is, ettől lesz morzsás, finoman omlós. A töltelék pedig attól egyedi, hogy egyszerű, kifogástalan diót és jó minőségű baracklekvárt kíván.
A hivatalos, a Gerbeaud cukrászda által is elfogadott leírásban szereplő tészta a következő arányok szerint készül : 200 g liszt, 100 g vaj, 20 g cukor, 1 db tojássárgája, 40ml tej, só, 8g friss élesztő, 1g sütőpor.
 |
