Az öt érzékszervből néggyel dolgozik. A színek és az egységes formák megbabonázzák a szemet, a boltban, szinte meseországban érzi magát az ember a sok apró drágakő láttán. Mondom mindezt úgy, hogy nem rajongok a közönséges makaronért. Nem azért, mert válogatós lennék, és nekem csak a “Makaronkirály” darabjai érik el a mércét, pont ellenkezőleg, nem tudok azonosulni a makaronlázzal és a semmitmondó, unalomig ismételt ízekkel egy átlagos minőségnél. Legtöbbször az a lényeg, hogy színes legyen, hozzávetőlegesen stimmeljen az alakja, ami belül lapul, szinte nem is számít. Tehát én egyszer készítettem, azóta sem éreztem kényszert és nem szokásom cukrászdában makaront enni. Ezek után úgy gondoltam, ha valakinek Pierre Hermének meg kell győzni ennek ellenkezőjéről és meg kell mondjam, úgy is tett.
Rögtön azzal kezdem, hogy a bolt varázslatos, pedig nem ezt vártam. Képzeljünk a szemünk elé egy apó üzletet, végtelenül hívogató csokibarnára festett pulttal és falakkal, egy egészséges belmagasság mellett. Nyugalmas harmóniát a pasztelszínekben tündöklő makarónok zavarbaejtően egyenes sorai és azokhoz ízlésesen igazodó dobozok bontják meg. Az egyik sarokban bonbonok is üldögélnek, hasonlóan beszédes tálalásban, de azokra nem térnék most ki.
Megvesszük, amit megszeretnénk és kóstolunk: tapintunk, hallgatunk és ízlelünk. Merthogy meglepően jó érzés őket kézbe venni, finom a felszínük és érezni lehet, milyen törékeny a külső réteg, mint egy finom hártya.
Az első harapáskor roppan a finom kéreg, alatta omlik a tészta és krémesen olvad a töltelék. Ezekben bőven volt krém és nagyon meggyőzően kigondolva. Nem kellett ott megállnom, hogy valóban jól sikerültek a kis korpuszok, azonnal lehetett gondolkodni az ízeken.
Jasmine flower and Jasmine tea:
A jázmin virágos, kicsit nektáros aromái vitték el az édességet, nagyon okos és kellemes arányokkal. Nehéz az illóolajos növényekkel dolgozni, véleményem szerint még kóstolni is merészség, soha nem lehet tudni, mennyire lett eltúlozva az illatosítás. A jázmin virág és tea kellemes utóíze, pont elég volt a krémbe.
Infiniment Caramel:
A sós karamell hozta, amit hoznia kell, különösebben nem ragadott magával. Ízlés kérdése, de véleményem szerint inkább édes volt, mint kellemesen sós. Utólag, másoktól is hasonló, kicsit csalódott reakciókat olvastam.
Arabesque (kajszi és pisztácia):
Nem találtam még olyan fórumot, ahol negatív kritikát írtak volna erről a párosításról. Sokan az egyik legjobb, hanem a legobb macaronnak tartják. A kajszi megfejthetettlen volt benne, próbálom leírni, hogy mitől estem ámulatba, de nem megy. Egészen tökéletes és zamatos volt a sárgabarack íze, a pisztácia egyértelműen háttérbe szorult, de így is nagyon kellemes párost alkottak.
Huile d’olive á la mandarine (oliva és mandarin):
Az olivásban nem éreztem az olivát, de a mandarin egészen átütő volt, nagyon citrusos, aromás.
Velouté Ispahan (joghúrt, rózsa, licsi, málna):
Az Ispahan Pierre Hermé egyik híressé vált ízkombinációjának fantázianeve. Az eredeti ízvilágot a málná, rózsa, licsi kombinációja képviseli és több változatban is megjelentek már együtt, nem kizárólag a macaronokon belül használta fel. A joghúrtos kreáción megérte éveket dolgozni. Kicsit savanykás, jól kiegészíti a gyümölcsöket, különösen hatásos a közepében elrejtett málnaszem. Az egyetlen hibája a krém hőérzékenysége. Nagyon gyorsan elveszti a tartását és hűtés nélkül igen hamar folyóssá válik.
Péntek Cukrászda 