Mit nem adnék érte, ha lenne egy térképem az élethez. Nem kérnék teljes részletes leírást, a mérföldkövek bejelölése éppen elég lenne. Döntenék én az irányokról, bevállalnám a hosszabbat is, ha látnám, hogy meddig tart. A szintkülönbségek sem érdekelnének, legyen az a meglepetés. E helyett úgy áll a dolog, hogy minden lépés után bizakodva remélem, hogy jön a nagy útelágazás, ami olykor valóban ott is lapul, számtalan esetben viszont csak délibábos, szürreális látomás

Most is félúton vagyok, valahol két ellenőrző pont között. Persze, a nagyérdemű örül, hogy útközben süteményeket dob ki magából a rendszer, én pedig szorongok, hogy mire is elég mindez. Van-e értelme, célja, közönsége és jövője annak, ami történik? Értékelhető és értelmezhető lesz-e a változás? És nem utolsó sorban, tudok-e én valójában küzdeni?
Akárhogyis legyen, a helyzet nyugaton változatlanul bizonytalan. Akinek van szabad fél perce, gondoljom rám a napokban, akár önző módon is, hogy a későbbiekben profi recepteket láthasson az oldalon.
Ez a süti a siker záloga, ezt remélem.
Ha minden a tervek szerint alakul, jön a recept is hozzá, ha nem, akkor : ÚJRATERVEZÉS.