Ki nem mondott szabály, soha, semmilyen körülmények között nem készítünk zselés desszertet. Gyerekeknek való, kocsonyás, bizar állagú és ráadásul az angolok szeretik. Tehát, nemet mondunk a zselére. Tartottam is magam ehhez éveken keresztül, most mégis kivételt tettem, mert egyszer eljön a pont, amikor meg kell ismernünk az ellenségeinket. Végülis, szerettük.
Az összeállítást BűvösSzakács narancsos eperdesszertje ihlette, ebben említés sincs a zselatinról. Viszont az eper-szamóca kérdés körül kialalkult paraázs vitáról annál több szó esik. Mivel több szempontból is érintettnek érzem magam a témában, nem hagyhatom szónélkük a kérdést. Botanikailag és termesztői szempontból is érzem és áterzem az érveket, de úgy gondolom, makacs dolog lenne ragaszkodni egy elnevezéshez. Örüljünk, hogy gazdag a magyar nyelv és kedvünkre színezhetjük a mondandónkat. Persze, csöndben megjegyzem, hogy egy szakembernek nem illik epret kiálltani a földeken és a szakirodalomban sem helytálló ez a viselkedés. Aztán otthon már azt esznek, amit akarnak, epret és szamócát vegyesen.
2 adag
- 500g eper
- 50g csokoládé
- 2 narancs
- 2 citrom
- 4 evőkanál víz
- 100ml fehérbor
- 1 evőkanál cukor
- 1 evőkanál zselatin
- tejszínhab
Az narancsot és a citromot alaposan megmossuk és héját apró kockákra vágjuk. A cukorral, borral és a vízzel elkezdjük melegíteni, lassú tűzön főzzük, amíg kicsit besűrűsödik. Ez kicsit sokáig tart, de ne forraljuk fel.
Közben az eprek közül kiválasztunk 6 szép szemet, a többit felszeleteljük, vagy negyedeljük és előre behűtött poharakba szedjük őket, hűtőbe tesszük.
A zselatint nagyon kevés vízben feloldjuk és rászűrjük a forró citrislevet. Alaposan, csomómentesen elkeverjük és ráöntjük a gyümölcsökre. Vissza kerül a hűtőbe.
A csokit felolvasztjuk és belemártjuk a szamócákat. Sütőpapírra tesszük őket és hagyjuk megkötni a csokibevonatot.
Amikor megszilárdult a zselé, felverjük a tejszínt, ráhalmozzuk a desszertre és csokis eperrel kínáljuk.