Vargabetűvel jutottam el az alábbi történet megírásához és felidézni sem tudom már a kanyarokat. Valahol ott kezdődött a történet, hogy volt itthon egy jóadag, említésre méltó mennyiségű tojássárgám és nekiláttam ötletelni, hogyan kéne elvernem. A jól bevált tart és egyéb tejszínes ételek nem jöhettek szóba, a bűnös opera szelet után jobbnak láttam valami kevésbé megterhelő után nézni. Persze, minek süt az ember, ha nem akar édességet a konyhában, ráadásul a tojássárgája önmagában is elég energiadús…Ne is feszegessük!
Közben eszembe jutott, hogy az angolok nemrégiben tartottak pancake dayt, amit jobb híján keksz és egyéb teázáshoz alkalmas sütemények fogyasztásával ünnepelnek. Tehát rögtön adta magát a téma, kifejtem.
A pancake day a húshagyókedd angol megfelelője, a nagybőjt előtti utolsó nap. A keresztény egyházi évben ezen a napon lehet utoljára húst, tojást és tejterméket fogyasztani a 40 napos megtisztulási időszak előtt. Hamvazószerda előtt illik az összes tiltólistás nyersanyagot feldolgozni és elfogyasztani. Hogy miért pont a palacsintasütés hagyományának tovább örökítésére esett a szigetlakók választása ezen a napon, egészen jól dokumentálható választ kapunk.
A történet szerint 1444-ben Olney kisváros szorgos háziasszonya a bőjt előtti napon úgy elmerült a lepény sütögetésében, hogy majdnem lekéste a misét. Siettében megfeledkezett magáról és leginkább a kezében lévő palacsintasütőről, amivel egészen a templomig szaladt. Nyílván, az akkoriban készített lapos, lepényszerű, serpenyőben sütött kenyérféleség köszönő viszonyban sincs a pancake-ek mai formájával. A fordítás is helytelen, hiszen az elnevezés szigorúan győjtöfogalomként kezelhető a nemzetközi irodalomban.
Az emberek szépen lassan kimosták magukat a koplalás felelősége alól, de miért is mondtak volna le egy napról, ami a szórakozásról és az evésről szól. A vidám anekdota emlékére minden évben megrendezésre kerül a palacsinta bajnokság, jó angol szokás szerint jótékonysági rendezvénnyel egybekötve, amiben csak háziasszonyok vehetnek részt (vagy annak kell öltözni). A feladat egyszerű, a sütőben lévő egyetlen szem palacsintát kell fel és le dobálniuk, miközben szaladnak a cél felé. Természetesen a szabályokon finomítottak, eltekintenek az akrobatikus mutatványoktól.
Ami pedig a közösségi ünneplést illeti, marad az iskolákba, munkahelyekre bevitt házikeksz, amit aztán a jól megérdemelt teaidőben vesz magához az ember.
Aszaltszílvás, fűszeres keksz
- 8-10 szem aszalt szílva, apróra vágva
- 200g liszt
- 1 tojássárgája
- 4 evőkanál tej
- 100g vaj (puha)
- 70g cukor
- szegfűszeg, fahéj, ízlés szerint
- csokoládé a díszítéshez
170°C-ra előmelegítjük a sütőt. Egy sütőlapra sütőpapírt helyezünk.
A vajat kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojást és tovább keverjük.
Hozzáadjuk a lisztet, a fűszereket, a tejet és a szílvát.
Nyújtható tésztát gyúrunk belőle és pihentetés nélkül azonnal nyújtjuk, szaggatjuk. Előmelegített sütőben 12perc alatt készresütjük.
Olvasztott csokoládéval díszítjük.
Rózsavizes mandulás keksz
( a rózsavíznek még csak gondolata sem érződik benne, hátha ez teszi kerekebbé az ízeket…)
- 120g vaj (puha)
- 60g porcukor
- 50g darált mandula
- 1 evk keményítő (ettől lesz ropogós)
- 150g liszt
- 2 tk rózsvíz
egy kevés baracklekvár
csokoládé
A vajat kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a többi hozzávalót és egyenletesen eldolgozzuk.
A masszát egy frissentartó fóliára kanalazzuk és hengert formálunk belőle. Legalább 2 órára hűtőbe tesszük, vagy fél órára a mélyhűtőbe.
Ha megszilárdult a massza, előmelegítjük a sütőt 170°C-ra.
A hengerből körülbelű fél cm széles szeleteket vágunk és 15-18perc alatt aranybarnára sütjük a kekszeket.
Ha kihűlt, összeragasztjuk őket lekvárral, az egyik oldalukat megkenjük csokoládéval.
Önmagában is nagyon finom.
Péntek Cukrászda 