Marcel Proust után szabadon, most én is madeleine-el kalandozok az időben. A blog új fejlécet kapott Karácsonyra -amiért nagyon hálás vagyok– és az új érkezésével mindig jó visszagondolni a kezdetekre. Amikor még nem tudtam, hogyan kell francia módra almát pucolni és többet között fogalmam sem volt a tökéletes főzöttkrém titkáról (zavarba ejtő, de azóta kiderült, hogy a profik is adnak hozzá pudingport). Nem azok voltak a “szép idők”, csak mások voltak és a varázslatos időutazós aprósütik ezeket a napokat idézték fel bennem.

“Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapások hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…”

A lotaringiai eredetű teasütemény elkészítése messz nem olyan misztikus, mint a fogyasztása kiváltotta varázslat. Hozzá kell tennem, bizonyos őszinte közönség kifejezetten semlegesen nyilatkozik, ezekről a kis kagylócskákról. A legtöbb, amit meg kell tennünk, a speciális forma beszerzése. Nekem egy szilikonos változatom van és végtelenül könnyen lehet vele dolgozni.

Mandulás madeleine

• 80g liszt
• 80g cukor
• 80g vaj
• 2db tojás
• csipet só
• 100g finomra darált mandula

A vajat megolvasztjuk és visszahűtjük kb. 45°C-ra.

A lisztet, mandulát, sót alaposan elkeverjük.

A tojást a cukorral simára, de nem habosra kaverjük.

A vajat elkeverjük a tojással, majd a száraz hozzávalókat is hozzáadjuk. Nem szabad túlkeverni a masszát.

200°C-ra előmelegített sütőben 10perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha a széle kicsit aranybarna, a közepe pedig felemelkedik.