Amikor előszőr jártam Párizsban minden édességet megkóstoltam amit ismertem és sok mai kedvencet akkor fedeztem fel. Onnan jött a pisztáciás eckler, a Paris-Brest és a Galette des Rois rajongás. Lényegében csak a cukrászdákban, pékségekben vásárolt termékeken éltünk, nehéz ebbe belegondolni. Sajnos ezekben a helyzetekben könnyedén meggyőzhető a lelkiismeretem.

Namost, a legutóbbi látogatás felnyitotta a szememet. Először is, borzalmas az élet, ha nem tudunk végtelen, vagy ahhoz közelítő mennyiséget megenni cukrásztermékekből. Jelen esetben azért, mert nem kívánjuk és tudjuk, hogy esélyünk sincs mozgással kompenzálni a bevitt energiát. Másodszor, szeretem a csigát, ezt még nekem is fel kell dolgoznom. Harmadszor, a franciák nem vegetáriánusok, én sem vagyok az, de lehet, hogy annak számítanék a szemükben.

Persze, azonnal helyreigazítom a kusza szálakat. Az, hogy nem kívánom az édességeket, az normális emberi mértékkel mérve nem érzékelhető. Engem mégis megdöbbentett, hogy képes voltam nemet mondani a kirakatoknak. Ez az emberfeletti képességem akkor nyeri el igazi értelmét ha azt is elmondom, hogy egy átlagos, magára valamit is adó francia kisvárosban pékségből, cukrászdából – és gyógyszertárból- minden utcára jut legalább egy. A többi esetleges. Az egyetlen bolt, ahova sikerült bejutni – nem volt szieszta- igazán visszafogott kínálattal rendelkezett. Kivéve a borokat, ez magától érthető.

La Brioche Feuilleté

 Azt hiszem, megközelítőleg sem tudom leírni ennek a péksüteménynek a gyönyörűségét. Aki szereti a croassant az azonnal őszinte szerelmese lesz ennek is. Vajas, kívül roppanosan hívagató, belül pedig finom, foszlós rétegekre esik szét. Külön érdeme, hogy a formában sütés miatt az alja és az oldala sokkal ropogósabb, mint a többi vajastésztának. Óriási felfedezés volt és nagy meglepetésemre Londonban is lehet kapni az egyik közeli Gailsben. Aki nem éri be ezzel a képpel, annak ajánlom ezt az oldalt olvasgatásra.

Mandulás tart és a háttérben feketeribizlis eckler

Nem azért szeretem a choux pasry-t, mert divatja van és mindenki újragondolja. Sokkal inkább azért, mert hiszek benne, hogy ennél tökéletesebb módon nem is lehetne krémeket tálalni. A tartok hasonlóan jó szolgálatot tesznek, de valahogy engem nagyon feldob, hogy eldughatom a tölteléket a belsejébe. Minden újabb kreáció egy izgalmas meglepetés. Amit szívesen elhagyok, az a tetejére húzott fondant réteg. Már csak ízért is, mert tapasztalatból tudom, hogy kemény fizikai munkát jelent selymes, fényes réteget készíteni és véleményem szerint nem éri meg. Nade, ha csokoládé van rajta, karamell vagy valami finom glaze az egészen más kérdés.

Pisztáciás eckler friss málnával

Pisztáciás eckler

Paris-Brest, vajas mogyorókrémmel töltve

Amikor az ember nem édességeken él, akkor húst eszik, vagy valamit, ami abból készült, ez értelemszerű. Persze, igazságtalan lennék, ha kihagynám a sajtokat, amik fájdalmasan finomak. Nem akarok nagy szavakat használni. Mindenki képzeljen el egy friss, ropogós kenyeret egy jó sajttal, paradicsommal és egy pohár finom borral. Most csukjuk be a szemünket és fogyasszuk el ezeket, együtt. Nekem ez volt a legszebb párizsi vacsorám.

Ha tovább akarunk menni, és most maradjunk a piknik felosztásnál, vehetünk száraz kolbászokat (saucisson). Ezekből lényegében minden ízesítést megtalálunk és szinte minden állatot felhasználnak hozzá , még az ártatlan és bamba szamarakat  is (saucissons d’âne). Erre a szemérmes angolok nem is reagálnának semmit, legfeljebb kérnének egy jó erős teát.

Burgundiai specialitás a Jambon Persillé, ami petrezselymes aszpikba szilárdított sonkakockákat takar. Ezt az étteremben előételként is kipróbálhatjuk, de a hentesnél is megvásárolható.

A következő tételt magam sem hiszem, hogy kipróbáltam. A rillettes általában malachúsból készül, amit apró darabokra vágnak és zsírban alacsony hőmérsékleten hosszú időn keresztül főznek. Ebből egy egészen krémes kenhető massza lesz, amit szintén megvásárolhatunk a hentesnél vagy a piacon. Apropó piac, ha tehetjük, mindenképp látogassunk el egyre és ne aggódjunk, ha egy mukkot sem tudunk franciául, ha üzletről van szó nem zavartatják magukat. Tökéletes piknik hozzávalókhoz lehet hozzájutni. A családi válalkozásokat könnyű felismerni, egymás melleti asztalon árulja férj a kolbászokat, feleség a sajtokat.

Rillettes

Az éttermek kínálatára nem térek ki, abban én nem érzem magam elég szakavatottnak. A csigáról (escargots) azért írok egy keveset. Mint fentebb már említettem, nekem tetszik, annak ellenére, hogy utóljára boncasztalon voltam hozzá ilyen közel és akkor valóban nem gondoltam, hogy ennek az állatnak valaha lehet köze a vacsorámhoz. Szóval biztonság kedvéért olyat kértem, amit melegen szolgálnak fel és már kiszedték a házából. Az állaga a csirkeszívre emlékeztett, kevésbé rágós és az íze egészen halas jellegű.

Ha már az előételekbe belekezdtem, akkor gyorsan megemlítem a desszerteket is: Poires au Vin et Cassis (vörösborban főzött körte), Clafoutis, Il Flottante (madártej), Tarte tatin, Charlotte. A teljesség igénye nélkül.