Ígértem egy bejegyzést macaron ámokfutásomról. Akkor még azt reméltem, tanulásigörbém felfelő ívelő pályán fog mozogni, tévedtem, be kell lássam. Második probálkozásra olyan értelmetlen eredmény várt a sütőben, hogy csalódottságomnak csak múlni nem akaró röhögéssel tudtam hangot adni.
Még soha nem láttam ilyet. A tészta szép lett, hagytam fél ótát pihenni a halmocskákat, hogy elterüljenek, egészen pofásak is lettek. De a sütőben történt valami. Felfújt félgöbböket kaptam, felemelve látható volt, hogy teljesen üresek, az aljuk nagyon vékony volt, ha egyáltalán volt valaha. Tehát mentek a kukába. Gondolkodtam a problémán és arra a következtetésre jutottam, hogy a hőmérséklet lehetett az oka a sikertelenségnek. Valószínűleg túl meleg volt a sütőben, ezért elkezdtek felfújódni, ahelyett, hogy szépen száradtak volna.
Az első próbálkozásra sem vagyok büszke, de a második kísérlet ráébresztett azok rejtett szépségeire. Példának okáért, finomak, a kérgük roppanós míg belül kicsit krémesek és van talpuk. Rondácskák, de szerethetők.
A krém talán említésre méltó.
Illetve itt találtam egy bejegyzést az Angliában legnépszerűbb gasztroblog írok csokoládés macaron recepjeinek összehasonlításáról. Pierre Hermé könyvében lehet a titok, de ez sajnos még nem része könyvtáramnak.

Lemon curd tejszínhabbal (20-25 macaron betöltéséhez):

• 2 közepes méretű citrom leve és reszelt héja
• 2 tojás sárgája
• 1,5 evk. cukor
• 1 evőknál vaj
• 100 ml tejszín

Saját gyermekeim

Tökéletesek, nem az én konyhám gyümölcsei…