Vendégbejegyzés Tündérkóctól

Ha van olyan betegség, hogy linzerfüggőség, akkor kijelenthetjük, hogy én ebben szenvedek. Imádom készíteni, imádom variálni, imádok kísérletezni vele, s persze végül, amit legjobban szeretek, az az a rész, amikor kisülnek a formák, és el lehet fogyasztani a süteményt.

A klasszikus linzert kicsit tovább gondolva, jelen esetben őrölt mandulával dúsítottam a lisztet. Igazából emlékeim szerint ennek az eljárásnak a diós változata a klasszikus isler, és gondolataimban így is indultam neki a süti készítésének; viszont a végén, mikor kisültek a kis karikák, és megtöltöttem őket a nyáron készített isteni ribizlilekvárral, annyira nem kívánkozott bevonni csokoládéval, annyira nem kívánta már a tészta még az édes csokoládét, hogy végül nem vontam be, hanem csokibevonat nélkül fogyasztottuk el ezt a kis túlzás nélkül is, isteni linzert. Mert hogy minden elfogultság, és sok-sok recept kipróbálása után azt mondhatom, hogy életemben nem ettem még ilyen finom linzert. Eszméletlenül omlós, lágy; a pirított, őrölt mandula rendkívül finom porhanyósságot kölcsönöz neki; a házi vaj, a citrom, a vaníliamagocskák pedig megadják mindazt, amit innentől kezdve linzer fogalma ad. A pontot az i-re a lekvár tette fel. Korábban többnyire baracklekvárral töltöttem a kis falatkákat, most viszont adta magát a ribizlilekvár. Nyáron készítettünk pár üveggel, viszont fanyar íze miatt eddig nem került felhasználásra. Az édes tésztát olyan nagyon jól kiegészítette, hogy tökéletes összhangba került általa a sütemény.

Hozzávalók:

20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

10 dkg pirított, őrölt mandula

20 dkg hideg vaj

10 dkg nádcukor porrá őrölve

1 tojás sárgája

1 vaníliarúd kikapart magjai vagy ha nincs, akkor 2 ek házi vaníliáscukor

1 csipet só

1 teáskanál sütőpor

1 cirom reszelt héja

Töltés, díszítés:

Ízlés szerinti lekvár

Kb.15 dkg csokoládé, ha úgy gondoljuk, hogy be szeretnénk mártani a tetejüket

egy kevés aprított mandula a díszítéshez, csokibamártás esetén

A mandulát egy serpenyőbe öntjük, ahol lassan, gyakran kevergetve aranyszínűre pirítjuk. Ha ezzel megvagyunk, a mandulát kihűtjük és ledaráljuk, majd a tönkölyliszthez keverjük és összemorzsoljuk a kockákra vágott hideg vajjal. Ezután hozzáadjuk a sütőport, vaníliát,a csipet sót, a citrom reszelt héját, majd végül a tojás sárgáját és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Sajnos akármennyire is igyekszem a tésztát gyorsan összeállítani, mindig meglágyul egy kicsit a vaj, így a linzertésztának nagyon fonstos, hogy kb 1 órát betegyük a hűtőbe, hogy visszadermedjen a vaj.

Ha ezzel megvagyunk, a tésztát kb. 3 mm vastagra nyújtjuk, amiből tetszőleges mintákat, korongokat szaggatunk és szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a formákat. Kb 10 percig sütjük őket, 180 fokos sütőben. Könnyen pirulnak, figyeljünk oda; illetve melegen eléggé törnek, óvatosan bánjunk velük. Ha pár percet pihentetjük a sütőlemezen, könnyen levehetjük róla őket egy spatula segítségével, törés nélkül.

A kihűlt korongokat egy-egy kiskanál lekvárral (nálam most ribizlilekvár volt a nyerő) összeragasztjuk. Egy éjszaka alatt lezárt dobozban nagyon jól megszívják magukat a kis sütemények és lehet is fogyasztni őket. Ha úgy kívánjuk, olvasztott csokiba is márthatjuk a tetejüket, és durvára vágott mandulával díszíthetjük.